Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bratescu, G. (Hrsg.): Din traditiile medicini si ale educatiei Sanitäre. Studii si note (Bugyi Balázs)

nagyjából megadott előiratát tartalmazza egy mű. Különösen áll ez Paracelsusra, akinek egyes alkímiai szakkifejezéseit csak a korabeli beavatottak érthették meg. A könyv második része az említett 88 készítmény elemzését tartalmazza. Röviden ismerteti az előállítás módját és annak változatait. Majd egy rövidítési rendszer segítségével minden gyógyszerről megtudhatjuk többek között a következőket: 1. Nevének első és későbbi említői, neve a gyógyszerkönyvekben. 2. Előiratának első és további leírói, előirata a gyógyszerkönyvekben. 3. Hasonló előirat első és későbbi közlői. Hasonló előirat a gyógyszerkönyvekben stb. A könyv függelékében rövidítések és jelzések alkalmazásával szerzőnként találunk kimutatást a műveiben előforduló gyógyszerekről. Ennek olyan a beosztása, hogy segítségével könnyen képet alkothatunk az egyes szerzők gyógyszertörténeti szerepéről. Kiolvasható belőle például Paracelsus vitathatatlan elsőbbsége a kémiai gyógyszerek leírása és bevezetése terén. Végül a felhasznált források és gyógyszerkönyvek bibliográfiáját és bőséges irodalomjegyzéket, valamint név- és tárgymutatót tartalmaz a könyv. Bosch könyve így egy nagyon fontos kézikönyv lehet a kutatók számára. Tárgyalási módjánál fogva sokszorosan több ismeretanyagot nyújt, mint ahogy azt terjedelméből gondolhatnánk. Grabarits István Bratescu, G. (Szerk.): Din tradpile medicini si ale educatei sanitäre. Studii si note, Editure Medicala, Bucuresti, 1978. 631 p. A neves bukaresti orvostörténész emlékének, Juliu Gelehrternek (1903—1967) szentért kötet elején megtaláljuk fényképét, a kötetben magában Benőne Dutescu és Nicolae Marcu idézik fel a neves tudóst, ismertetve és értékelve tudományos munkásságát. Párizsban járta az egyetemet, és a „toxicomániák" tárgyában írt értekezésével szerezte meg az orvosi doktorátusát. Kutatásai azután az orvostörténelmi területre mentek át: foglalkozott a román orvostörténetírás nagyjaival, értékeli és népszerűsíti a progresszív orvostudósokat és orvostudományt, s igyekszik maga és tanítványai révén az orvostörténeti emlékeket az irattárakban fellelni, összegyűjteni és feldolgozni. A kötet 68 tanulmányt és adattári közlést tartalmaz. Ezek általában érdekes munkák,, melyek a romániai orvostörténelem számos eddig nem ismert adatát tartalmazzák, újabb szempontok alapján történő orvostörténelmi problémákat sorakoztatnak fel. Az áttekinthetetlenül nagy anyagból csak a közös múltunkat érintő közléseket soroljuk fel. A feltehetően a magyar népnévre utaló, „hongre"-nak nevezett herélt lovakat értékeli mezőgazdaság-történeti vonatkozásban az agrártörténész N. Vatamanu. Eug. Glück (Arad) a bencés rend által fenntartott, régi lipovai kórház részére Zakach M. által végrendeletileg tett adományt tartalmazó okiratot ismertette. A brassói Gernot Nussbächer a segesvári borbély céhnek a 16. századból fennmaradt írásos dokumentumait mutatja be. A brassói Caius T. Jiga a Brassó és környéke gyógyszertárainak megszervezését és ellenőrzését taglalja az 1600—1848 közötti időszakban. Arnold Huttmann — jelenleg az aacheni egyetemen docens — az erdélyi Bartholomäus Bausner törekvéseiről számolt be, amelyekkel a vérkeringés élettanát kívánta megismerni. Gabriela Rusu (Kolozsvár) az erdélyi bányavidékek 1770—1830. évek közötti orvosi és egészségügyi ellátásáról írt.