Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Orvosi helyleírásunk történetéhez
3. A helyleírások gyakran sértenek egyéni és csoportérdekeket, amikre minden orvosi topographiánál különös gondot kell fordítani. A főherceg-nádor orvosa tiszténél fogva is bizonyára igen diplomatikus személy volt, és hogy ő maga utal „a sértődöttek érzékenységére", bizonyítja, hogy mi mindent kellett elhallgatnia vagy legalábbis letompítania munkájában. Jankovich Antal a pesti egyetem orvostudományi karán annak tagjaként tanított is, s ez lehetőséget nyújtott számára, hogy tanítványaival a vitatható vagy éppen vitatandó kérdéseket részletesen megbeszélje, és őket saját nézeteit kifejező orvostudori értekezések megírására ösztönözze. így került sor 1839-ben Fischoff Ignác Torontál megyei, nagyszentmiklósi orvosjelölt értekezésére, amelyben az a városi élet káros befolyásairól írt. Ez az orvostudori dissertáció foglalkozik azokkal a „kényes" kérdésekkel, amelyek szükségszerűen kimaradtak Jankovich munkájából. Jankovich könyve első 80 oldalán előbb Pestnek, majd Budának földrajzi fekvését, építkezését tárgyalja, különválaszta a nyilvános rendeltetésű és középületeket a magán házakétól. Tárgyalja és kifogásolja a nem kielégítő utcai világítást és a rossz utcai kövezetet. Szól a rendőrség — akkori nevén rendészet •— közegészségügyi feladatköréről. A Duna-vízzel történő városi vízellátást ki nem elégítőnek tartja: közegészségügyi tekintetben a tisztítatlan Duna-víz fogyasztása veszélyeket rejt magában, ezért vízvezeték létesítését elengedhetetlennek tartja, és mielőbbi megvalósítását javasolja. Szól a Duna mentén létesített folyami fürdőkről, és magasra értékeli a budai természetes gyógyvizekkel történő fürdőkezelést. A második, 13 oldalnyi terjedelmű fejezet a város klimatikus viszonyait ismerteti. A harmadik, 12 oldalnyi fejezet igen tömören foglalja össze a lakosság helyzetét, szociális viszonyait. A negyedik fejezet a lakosokat, életmódjukat, a gyermekek erkölcsi és fizikai nevelését, a testvérvárosok kulturális helyzetét és további fejlődésének lehetőségeit tárgyalja. Az étkezés keretében szól az ételekről, az italokról, a ruházkodásról, végül a szórakozási lehetőségekről. A könyv második részében, az ötödik fejezettől kezdődően kerülnek elő a tisztán orvosi vonatkozások. Tárgyalja a lakosság körében gyakran előforduló betegségeket, ismerteti a városok kórházait, a városban működő orvosokat, orvos-sebészeket és az orvosi segédszemélyzetet. Meglepő Jankovichnak az a súlyos ítélete, amelyet az akkori orvostársadalomról nyilvánít. Kifogásolja az orvosok és az orvossebészek szakmai tudatlanságát, egymással szembeni tűrhetetlen magatartását és a betegekkel való nem törődésüket. Nem tartja kielégítőnek az egyetemi orvosképzést. A szakmai színvonalemelés szükségszerű előfeltétele további klinikák, orvos-egészségügyi intézmények építése, az ágylétszám emelése, a kórházak szakmai és felszerelési tekintetben való fejlesztése. Megértéssel fordul a gyakorló orvosok felé, mert ők az egészségügy teherhordozói, kiknek helyzetét kartársaik meg nem értése, a betegek egészségügyi kulturálatlansága, az orvos tanácsával szembeni ellenállása nagyon is megnehezíti. így a gyógykezelés nem mindig vezethet eredményhez, tovább rontva ezzel is az orvosok iránti amúgy is csekély bizalmat. Jankovich megköveteli az egészségügyi kultúrának emelését, az egészségügyi ismeretek népszerűsítését és mindenekelőtt az egészségtannak az iskolákban történő oktatását. Kevesli a szegénybetegeknek, a foglyoknak orvosi ellátását biztosítani tudó orvosok számát, és figyelmeztet arra, hogy ameddig az orvosi fizetések annyira alacsonyak, nem is remélhető az ilyen jellegű hivatali orvosi állások betöltése. Végül röviden összefoglalja Pest és Buda jóléti intézményeit.
