Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Orvosi helyleírásunk történetéhez
A könyv függelékeként az 1838 márciusában bekövetkezett pesti árvíz során szerzett orvos-egészségügyi tapasztalatairól szól és tanácsokat igyekszik adni a hasonló természeti katasztrófák orvosi és egészségügyi ellátásának megszervezésére. Cselkó Ignác zsolnai orvosjelölt orvostudori értekezésében Trencsén megye orvosi helyleírását nyújtotta 1839-ben. Cselkó Ignác 1816-ban Zsolnán született. A pesti tudományegyetemen végezte orvosi tanulmányait, és ott is avatták 1839-ben orvosdoktorrá. Ezt követően hazatért szülő megyéjébe, és Trencsén városában folytatott orvosi gyakorlatot. Később Trencsén megye tiszti főorvosaként fejtett ki értékes higiénés tevékenységet. Cselkó 19 oldal terjedelmű értekezése is Bugát Pál programadását követi, és feltehetően Bugát Pál professzor irányításával készült. Ismerteti a megye földrajzi helyzetét, határait, kiterjedését, a Vág folyó lefutását és szól a 3500 lakosú megyeszékhelyről, Trencsénről, a szerző szülővárosáról, Zsolnáról, amelynek ekkor 2309 lakosa volt. A megye összlakossága 295 000, többségükben szlovákok, akiket embertani tekintetben ismertet. Utal rossz szociális körülményeikre: sokan egészen primitív kunyhókban laknak, nyomorognak, éheznek és csak igen nehéz munkával keresik meg kenyerüket. Körükben gyakori a tífuszos megbetegedés, amelynek okát ki nem elégítő szociális körülményeikben látja Cselkó. Szól a lakosság jellegeztes öltözködéséről is. Gazdasági tekintetben említi meg, hogy a Vág völgye gazdag mezőgazdasági terület, Visnyó felett aranybánya van, Zlehov és Csávói között ezüstbányák fekszenek. Cselkó részletesen leírja Trencsén megye gyógyvizeit. Trencsén városától alig egy órányira meleg víz tört fel. A vorrás mellett jó eredményeket nyújtó gyógyfürdő működik. A víz kéntartalmú, és mint ilyen, a rheumás és haemorrhoidális betegek esetében jól alkalmazható. Scabies kúrára is alkalmas a kénes ásványvíz. A gyógyfürdő látogatói főképpen oroszok, lengyelek, sziléziaiak és morvák. A fürdő kényelme és ,,luxusa" sok kívánni való hagyott annak idején. Rajec közelében, a Pongrácz család birtokán a 16. század óta jó gyógyered menyeket adó termálfürdőt találni. A „Thermae belassenes" néven ismert meleg ásványvízforrást gyógyászati célra nem lehet igénybe venni, minthogy a tulajdonos, Bräuer grófnő a meleg vizet kizárólag kenderáztatásra használja, és nem engedi meg, hogy a lakosság gyógyfürdőként használhassa. Sok savanyúvizes forrás ismeretes a megye területén. Közülük a chocholnai forrás a legismertebb. A lideci ásványvizet addig még nem analizálták, így Cselkó nem tudta azt sem, hogy milyen esetekben várható a lideci ásványvíztől gyógyhatás. Cselkó ismerteti a megye mezőgazdaságát, termékeit, veteményeit, erdőit. Növényzetét csak vázlatosan érinti, Antonius Rochelnek 1810—11-ben nyolc füzetben közölt trencsénmegyei növényzetismertetése nyomán. Foglalkozik a megye állatvilágával, majd a megye lakosságának körében gyakrabban előforduló vagy súlyosabb következményekkel járó betegségekkel. Végül részletesen ismerteti a szerző az orvosi vagy orvossebészi ellátásban alig részesülő falusi lakosság körében elterjedt népi gyógymódokat. Elsőként tárgyalja a trencséni szlovák lakosság népi gyógymódját. A 19. század második felétől kezdődően az orvosi földrajz beolvadt a rohamosan fejlődő társadalom- és környezet-egészségügyi irányzatba. A 20. században került csupán sor a néprajz keretében az egyes etnikumok népi gyógyításának kutatására, a tropikus betegségek földrajzi vonatkozásainak jelentősége vezetett ahhoz, hogy a földrajzi társaságok keretében orvosi szakcsoportok is alakuljanak. Országunk szakmai elismerését jelenti, hogy előbb Réti Endre, jelenleg Dési Illés szerkesztésében Budapesten jelenik meg a „Geographia Medica" nemzetközi orvosföldrajzi folyóirat, bizonyítva, hogy a mai nemzedék méltón követi a nagy múlt hagyományait.
