Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Steiger Kornél: A hippokratészi orvostudomány természetfilozófiai előzményei

2. A preszókratikus természetfilozófia a keveréknek nem a föntebb leírt hippokratészi elméletét, hanem a mechanikai keverékelméletét használja.

12 A mechanikai vagy juxtapozíciós keverék az az állapot, amelyben a heterogén alkotóelemek olyan szorosan helyezkednek el, hogy érintkeznek egymással, ám megtartják önmagukkal való azonosságukat : nem alkotnak homogén masszát. 3. A juxtaponált keverék-formák, az organizmusok csak egy bizonyos, a noétikus látással összeférhetetlen természetfilozófiai aspektusból minősülnek önálló (azaz: keletkező, pusztuló és sajátos életjelenségeket mutató) entitásoknak. Tudjuk Empedoklésztól, hogy valójában „az összes halandók egyikének sincs születése, sem valamiféle vége a pusztító halálban; hanem keverék létezik csupán és a keverteknek szétválása. Ezekre alkalmazzák az emberek a ^születés' kifejezést'''' (fr. 8.). A filozófiatörténetből megszoktuk, hogy ezt a keverék-elméletet — természetmagyarázatának korlátozottsága miatt — primitívebbnek tekintsük a hippokratészi és az arisztotelészi fölfogásnál — holott éppen ellenkezőleg, bonyolultabb annál. Kidolgozóinak ügyelniük kellett arra, hogy a természetmagyarázat ne borítsa fel a noétikus és a fizikai szándékolt inkompatibilitásának kényes egyensúlyát. A fizikai világ dolgai és eseményei nem rendelkezhetnek olyan attribútumokkal, amelyek a létezését függetlenítenék a noétikus Egy-mindenségtől. 1. Az asztronómiai, meteorológiai és anorganikus földi jelenségek : az érzékelés tárgyai. Ha ezeket az itáliai kozmológia összetett jelenségeknek ismerné el, akkor azt is el kellene fogadnia, hogy összetett érzetminőségeket nyújtanak érzékszerveinknek, azaz olyan minőségeket, amelyek visszavezethetőek ugyan az elemi minőségekre, ám különböznek az elemitől és amelyekben az elemi minőségek nem választhatóak szét egymástól. De ha a fizikai jelenségek összetett érzetminőségekből állnának, akkor minőségileg azonosak volnának az Egy-mindenséggel, annak jellemzője ugyanis az, hogy benne nem választhatóak szét az összekeveredett elemek (v. ö. Emp. fr. 27.). A fizikai és a noétikus e minőségi azonossága természetesen megszüntetné inkompatibilitásukat. Hogy ez a keverék elmélet önmagát korlátozza a természetmagyarázatban, arra jó példa Empedoklész látáselmélete.

13 Tanítása szerint szemünk két aktív elemből : tűzből és vízből épül fel. Az intraokuláris tűzzel látjuk a fehér szint, a vízzel a feketét. Theophrasztosz bírálóan jegyzi meg: az empedoklészi elmélettel nem magyarázható, hogy hogyan látjuk a kevert színeket. (A görög színelméletnek egyik típusa szerint valamennyi szín a két alapszínnek: fehérnek és feketének más-más arányú keveréke — v. ö. Theophr. u. o. 59. fej.) Az Empedoklész-magyarázat hiányossága elveiből fakad: ha elméletéhez hű akar maradni, az imént említett okok miatt nem ismerheti el a kevert színek létezését. 2. A homogenitás nem azért nem attribútuma az organikus keveréknek, mert az itáliai filozófia nem ismeri a fogalmat, hanem azért, mert a homogenitás — az Egy-mindenségnek állapota. (Parm. B 8, 22—25; Emp. A 32., B 27.) 12 Galenosz szerint (idézi Schumacher id. mű, 117.) először Hippokratész alkalmazza a homogén keverék fogalmát természeti folyamatok magyarázatára. 13 Theophrasztosz: De sensu 7—11, 12—24. fejezetek