Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Steiger Kornél: A hippokratészi orvostudomány természetfilozófiai előzményei

Ezért kell az organizmust juxtapozíciós keveréknek tekinteniük: ha alkotórészei nem juxtaponáltan helyezkednének el, hanem homogén masszát alkotnának, megengedhetetlen hasonlóság állna fenn az univerzum és az élő szervezet között. 3. Ugyanezért nem tekinthetik az élőlényt föltétlen értelemben önálló entitásnak : ha az élőlény — az univerzum része — maga is részekből álló egész, akkor létmódja nem inkompatibilis a kozmoszéval, hanem analogonja annak. mikrokozmosz Ha az itáliai kozmológia a fizikai világ magyarázatában érvényesnek tekintené az összetett érzetminőség, a homogeneitás és az organikus egész fogalmait, akkor ahhoz a gondolathoz jutna, amely mind az orvostudománynak, mind a későbbi filozófiának egyik alapelve lesz majd : az organizmus a nagy egésznek, a kozmosznak kicsiny mása — mikrokozmosz. (Az életrendről I, 10, Démokritosz B 34.) A mikrokozmosz-gondolat az univerzum fogalma felől is elő van készítve az itáliai filozófiában. Hiszen ha egy tanításban — az Empedoklészében — az szerepel, hogy a mindenség ugyanúgy négy elemből áll, mint az organizmus, ugyanaz a két erő: Szeretet és Gyűlölet kormányozza eseményeit, s ugyancsak eleven (B. 16., B. 28.), e gondolatok kínálkozó konzekvenciáit nem meglátni lehetetlenség. Ám a mikrokozmosz-gondolat még sincs jelen az itáliai filozófiában — jelenléte ugyanis megszüntetné a noétikusnak és a fizikainak összeférhetet lenségét, phüszisz Mivel a mikrokozmosz-fogalom nincs jelen, ezért nem válik magyarázó elvvé az a másik fogalom sem, amellyel a Hippocraticum majd egy individuum, egy karaktertípus, egy fajta, és az egész mindenség konstitúcióját fogja jelölni: a phüszisz, a természet fogalma. A phüszisz-szemlélet u. i. szintén megszüntetné az inkompatibilitást: ha az univerzum konstitúciója az organizmusok szerkezetének analogonja és közege, akkor a mindenség és az élőlény nem összeférhetetlen valóságok többé. A meghökkentő az, hogy a phüszisz kifejezés, mint individuális konstitúció megnevezése nemcsak Hérakleitosznál, de Parmenidésznél és Empedoklésznél is felbukkan (Hérakl. B 1; B 122; Parm. B 16,3; Emp. B 27, B 63, B 126.). Tehát a fogalom készen áll — de mégsem válik rendszeresen alkalmazott magyarázó elvvé. Összegezve az eddigieket: mivel tudjuk, hogy a keverék, a mikrokozmosz és a természet a hippokratészi tanításnak centrális fogalmai, nem túlzás azt mondani, hogy ezek a fogalmak az itáliai filozófiában létre akartak jönni. És létre akart jönni az a konceptuális séma is, amelyet ezek a fogalmak képviselnek. Ott vannak készen, de mégsem jöhetnek létre, mert ha megszületnek és működni kezdenek, széttörik a szerkezetét annak az itáliai filozófiának, amely kimunkálta őket. Mármost egy ilyen helyzetben egy karizmatikus személyiség vagy egy religiozus tiltás ideig-óráig útját állhatja egy fogalom kibomlásának. De mihelyt ez a nyomás kissé alábbhagy, robbanásszerűen strukturálódik át az egész tudomány. A noétikus leválik a fiziológiáról — alkalmasint a megarai tanításban él Platónig és tovább. Az inteiligibilis világlátástót megszabadult fiziológia pedig medicinává zárul össze. Ezek a vázolt összefüggések azt a módszertani konzekvenciát kínálják számunkra, hogy a hippokratészi és a Corpuson kívüli természetfilozófia különbsége nem okvetlenül mo-