Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

ADATTÁR - Bartók Imre: A magyar szemészet legrégibb emlékei

ADATTÁR A MAGYAR SZEMÉSZET LEGRÉGIBB EMLÉKEI* BARTÓK IMRE r\. kuruzslás, javaslás és orvoslás a társadalom fejlődésében a legrégibb időktől kezdve elismert foglalkozási ág volt. Minden időben és minden földrészen tiszteletben volt részük azoknak, akik beteg embertársaikon segíteni tudtak, s talán különös tisztelet járt azoknak, akik a szem betegségeit tudták gyógyítani, a látást vissza tudták adni. A XVIII. század elejéig sem magyar szemorvosi tudományról, sem ezen tudományággal különösen foglalkozó orvosokról nem beszélhetünk. Kútforrásaink a XVIII. század elejéig csupán „orvosokról" emlékeznek meg, akik az orvosi tudomány valamennyi ágát művelték. Az orvosi tudomány akkori fejlettségét véve számba, ez könnyen érthető is,, noha bizonyára akadt a XVII. és talán a XVI. században is orvos, aki különös tanulmánya tárgyául a szemészetet választotta. A honfoglaló magyarok papjai a táltosok voltak, akik egyszesmind orvoslással is foglalkoztak. Ők állottak a felsőbb hatalmakkal érintkezésben, s azok akaratából végezték a gyógyítást olyan szerekkel, melyekről őseik és saját tapasztalataik alapján tudták, hogy mely betegségek ellen használhatók. A táltosok mellett javasok, bűvölök és igézők foglalkoztak gyógyítással. A papok működése a miszticizmus ködébe volt burkolva. Gyógyító szereik az ásvány-,, növény- és állatvilágból tapasztalat útján gyógyító hatásúaknak felismert szerek voltak De terápiás eszköznek számított az imádság és az áldozatok is. A nem-papok, tehát a kuruzslók pedig ezenkívül kenegetéssel, gyúrogatással, íralással és fürdőkkel gyógyítottak.Kutakból, patakokból merített szemmosó vizeknek tulajdonítottak gyógyító hatástI. István király kolostorokat alapított, melyekben nagyrészt Benedek-rendi szerzetesek éltek, akik közül az egyház vezetői kerültek ki, ők hozták magyar földre az első kódexeket, terjesztették a nyugati műveltséget és az azzal kapcsolatos gyakorlati ismereteket, a tudományokat, ezek között az orvoslás tudományát is. Lassan megnyíltak a szerzetes rendek kórházai, melyek rendszerint a kolostorokhoz voltak kapcsolva, ahol a salernói és. montpellier-i iskolák rendszere alapján szerzetesek gyógykezeltek. Nagyon sok kolostornak volt külföldi egyetemet végzett tagja. A keresztény papok sokszor vallási szertartások kíséretében végezték a gyógyítást, és a. gyógyulást nemcsak az alkalmazott gyógyszernek, hanem a gyógyítás közben végzett vallásos szertartás hatásának is tulajdonították. A vallásos szertartások közben végzett imádkozás, kenegetés, mosás, fürösztés stb. mellett külföldi példa nyomán elterjedt a betegek elzarándokoltatása a szentek sírjához, vagy a betegeknek érintkezésbe hozatala szenteknek tartott ereklyékkel. * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság 1978. október 6-t ülésén. (A szerk.)