Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

ADATTÁR - Bartók Imre: A magyar szemészet legrégibb emlékei

A betegek gyógyulásukat a szertartásokkal előidézett csodáknak tulajdonították. Az egyház gondoskodott ereklyékről, meggyőző erővel öntötte a hívőkbe azt a tudatot, hogy amennyiben betegségükre földi gyógyító ír nincs, a csoda bizonyosan segít. Ha a szentek sírjához való zarándoklás alkalmával vagy valami kegyeleti tárggyal való érintkezés után egy-egy hisztériás vakság, ideges alapon támadt görcsös szemhéjzár meggyógyult, vagy a túlérett szürkehályog a hajladozások, leborulások alkalmával a szembogár területét elhagyta és így a szem látóvá lett — ami ritka esetben megtörténhetett —, kész volt a csoda, amit az egyház igyekezett a maga javára kihasználni. A csoda társadalmi szerepét bizonyítja az a tény is, hogy a királyoknak ugyancsak csodatevő képességet tulajdonítottak. Maga I. István király is foglalkozott betegek gyógyításával; kézrátevéssel gyógyított. Szent István király nagyobb legendájában (XII. századi mű az ausztriai Heiligenkreuz monostorában levő kódexből) olvassuk : „hogy valahányszor egy vagy más ember betegségének híre füleibe jutott István királynak, orvosság gyanánt egy kis darab kenyeret, almát, vagy illatos füvet — ami éppen kezénél volt — külde nekie s parancsold, hogy gyógyultan keljen fel; és szavát Isten könyörületessége követvén a beteg azonnal visszanyeré egészségét."

1 Sírjánál „a bénák végtagjai meggyógyultak, a vakok újra láttak."- Hasonlóképp feljegyezték a legendáriusok, hogy 1083-ban István királynak a szentek sorába való felavatása alkalmával, mikor koporsóját felnyitották volna: minden ott megjelent betegek meggyógyultak, a vakok látásukat, a bélpoklosok tiszta bőrüket, a szélhűdöttek tagjaik erejét visszanyerték.

3 I. Béla királyról is feljegyezték, hogy sok vaknak adta vissza a látását. Szent László király élettörténetének IX. fejezetében

4 pedig „említtetik egyéb csudadolgok között holttestéről, hogy szentsége hírének hallatára egy szegény vak leány jőve Váradra sírjához, elveszett szeme világát és testi egészségét visszanyerte... Egy nemes leány pedig, ki szeme világát vesztette és a testi orvosság minden reményéről lemondott, szülei által Szt. László sírjánál hagyatván, beteg szemei helyett csodálatos módon épeket nyert.. ." Sok vak Szt. László király sírjához járulván és segélyt kérvén, csudálatosan visszanyerte szeme világát. Szent Gellért csanádi püspök élettörténetében

5 jellemző esetek találhatók a gyógyászat akkori állapotáról: „Ahány beteg a vértanú vérét a földről felszedte, rögtön mindenféle betegségtől meggyügyult vala.. . Amint a testét vitték, a betegek a vakok, sánták nagy sokan tódulnak vala.. . egy hályogos szemű német szűznek, csak kezeit érintve, szemei meggyógyultak. . . Egy szép ábrázatú, de csipás szemű szűz, amint a barátok a szent vértanú testéhez vezették, mihelyt azt kezeivel érintette, szemei fényét azonnal visszanyeré. .. A marosi székhelyen, midőn a test még a Szt. Mihály lován feküdt: egy Péter nevű barátnak, ki félszemű volt, látását visszaállító" Szent Erzsébet sírjánál az 1231. esztendőben egy vakon született visszanyerte látását.

6 Általában igen elterjedt szokás és gyógyítási mód volt: elvinni a betegeket a szentek sírjához, különösen akkor, ha az orvosi kezelés csődöt mondott. Békefi Rémig „Orvosok, betegségek és gyógyítás Magyarországon az Árpádok korában" címen a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1912-ben Veszprémben tartott gyűlésén előadást tartott. Ebben több szemészeti esetre hívta fel a figyelmet. 1 Pethő Gergely: Magvar krónika. Kassa. 1729. 116. 2 Fejér. Georgius: Cod. Dipl. Buda, 1829. I. köt. 458. 3 Linzbauer, X. F.: Cod. San. Med. Buda, 1852. Tom I. 13. 4 Szabó Károly: Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról. Pest, 1865. 5 Szabó i. m. * Fejér. Georgius: Cod. Dipl. Tom. VII. 231.