Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez

ich der Überzeugung, dass man sehr bald [kiemelés Nissentől] eine intensive Bestrahlung vornehmen muss, um eine weitere Verengung des Oesophagus zu verhüten. Selbstverständlich: besteht, wenn die Speiseröhre undurchgängig wird, immer noch die Möglichkeit, durch Anlage einer Magenfistel die Ernährung sicher zu stellen. Aber die Magenfistel ist ein scheusslicher Zustand, den man besser vermeidet"

. Ez az első adat, amelyben a gyomorsipoly elkészítésének komoly lehetősége felmerül. Mint ismert, sajnos nem kerülhette el a költő ezt a „scheusslicher Zustand"-nak joggal nevezett állapotot sem, mert élete utolsó 9 hónapjában ezzel kellett élnie. A sugárkezelést tehát azonnal elkezdték, előbb röntgen, majd rádiumkezelés formájában. Bäsch Lóránt tudósítja erről Nissent 1938. november 5-én: „Herr Babits hat mit Röntgenbestrahlung begonnen. Nun sind die hiesigen Arzte der Ansicht, dass Radiumbestrahlung vom vorne, scr wie es Professor Berven geraten hat, geboten sei. Dr. Zunft ist bereit diese Bestrahlung vorzunehmen. Er hat die nötige Radiummenge und auch Apparate dazu und kann die Behandlung ambulanterweise vornehmen." Mint látható, igen sok és jelentős adat maradt fenn Babits Mihály betegségéről, a kezelésről, de mint Belia is írta, a daganat keletkezési helyét és a szövettani leletet nem lehetett rekonstruálni. A garat, a gége, a légcső, a nyelőcső felső része, esetleg a pajzsmirigy jöhetett szóba, mint a daganat kiindulási helye. Ezt próbáltuk felderíteni, az alább ismertetésre kerülő „nyomozással". Sajnos az akkori kezelőorvosok közül már senki sincs életben, csak az egyik „koronatanú", Rudolf Nissen professzor, aki Babits Mihályt először operálta, élt még 1980-ban, aki, mint a fentiekben láttuk, sorsát a műtét után is ismerte, sőt segítette, irányította is.

5, így kézenfekvő volt, hogy elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében Kabdebó Lóránt fordult levéllel Nissenhez, aki Svájcban élt. Az első levélben, 1980. szeptember 30-án Kabdebó Lóránt kérte Nissent, hogy esetleg még meglevő, eddig nem ismert adatait Babits betegségéről közölje. Nissen 1980. október 15-én kelt válasza viszonylag kevés új adatot nyújtott a betegség szoros értelemben vett orvosi vonatkozásaihoz, bár azt megerősíti, hogy nagykiterjedésű és a gátőr űrbe („Mediastinum", „Mittelfellraum") is beterjedő daganatot talált a feltáráskor. A szövettani leletről csupán annyit tudott mondani, jogy az „később [?] rákos volt", („Später war der mikroskopische Befund carcinomatös" ) Nissen néhány mondatával rávilágít 1938 magyar viszonyaira, melyek hatással — tegyük hozzá, biztosan rossz hatással — voltak Babits betegségére is. Ezt írja Nissen: „Das Ganze begann ja wie ein politisches Trauerspiel. Seine Krankheit lag an Bedeutung zurück, gegenüber dem Wunsch, den Eingriff keinem »nicht arischen« Chirurgen anzuvertrauen". Mint Nissen írja, a hozzá levélben forduló orvosokkal közölte, hogy véleménye szerint műtétre van szükség, de: „Viele Monate vergingen bis der Entschluss dazugefasst war"

. Babitsról Nissen így nyilatkozik: „Der Kranke war das Musterbeispiel der Geduld, trotzdem er über Art und Verlauf des Leidens orientiert zu sein schien". Mivel Nissen levelében esetleges további információk lehetőségét nem zárta ki, Kabdebó Lóránt kérésére magam is levélben fordultam Nissenhez, aki sajnos további adatokat nem talált feljegyzései között. Ugyancsak eredménytelen volt az Országos Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár mb. főigazgatójához, Antall Józsefhez írott megkeresésem, 6 A dolgozat megírása után tudtam meg Kenéz Jánostól, hogy 1981. január 22-én Nissen profeszszor is elhunyt. Nekrológját Mario Rosetti írta: Rudolf Nissen zum Gedenken. Deutsche Medizinische Wochenschr. 106, 1981, Nr. 16, 511.