Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
Az 1969-ben megvalósult Formulae Normales Veterinariae szerkesztőbizottsága állatorvosokból és gyógyszerészekből tevődött össze. Megjelenésének célja az volt, hogy az állatgyógyászatban ne csak gyári készítményekkel történjen a gyógyítás, hanem magisztrális gyógyszerekkel is. Sikerét bizonyítja, hogy az első kiadás megjelenése után aíig négy évvel már meg kellett jelentetni a második kiadást is, ami ugyan nagy vonalakban megegyezett az előző kiadással, de már magában foglalta annak tapasztalatait is. Tehát a Formulae Normales Veterinariae-nak eddig a következő kiadásai jelentek meg: Kiadás Vényminták száma I. 1969 229 II. 1973 235 Az I. kiadás 1969-ben jelent meg, a Pharmacopoea Hungarica VI. kiadásának figyelembevételével összeállítva. Szám szerint 229 vényelőiratot tartalmaz, azonban ez lényegesen több szabványvényt jelent, mert az egyes előiratok, különböző állatok esetében (szarvasmarha, kutya, baromfi stb.) bizonyos módosításokat tartalmaznak. Igaz ugyan az is, hogy több esetben ugyanaz a gyógyszer több néven is szerepel. (Pl. az Injectio magnesii sulfurici 50%, ha az állat kiirtására akarják felhasználni, abban az esetben Solutio ad exterminationem néven is megtalálható. A Formaldehydum solutumot ha nyirrothadás kezelésére kívánják alkalmazni, úgy Formaldehydum solutum ad ungulam néven is szerepel külön szabvány vényként. A Natrium fluoratumot külön szabványvényként vették fel Natrium fluoratum pro balneo címszó alatt is, ha azt a baromfiak tolltetvei ellen alkalmazzák.) A II. kiadás 1973-ban jelent meg, magában foglalva már az úttörő első kiadás tapasztalatait. A 235 szabványvénye közül 221-et az előző kiadásból vett át és csak 14 új elöirattal gazdagította azok számát. Sajnos a Formulae Normales Veterinariae-nak külön gyógyszerészi kiadásai nincsenek, azok csak az állatorvosok számára készültek, így azokban a vénymintákat hatástani csoportok szerint rendezték. Jó szolgálatot tenne egy külön gyógyszerészi kiadás megjelentetése is, sőt ebben esetleg az ember- és állatgyógyászati szabványvényeket együtt lehetne felsorolni. Ez nagymértékben egyszerűsítené a gyógyszerész munkáját, nemcsak a tekintetben, hogy nem kellene két különböző szabvány vénygyűjteményt kezelnie, hanem a tekintetben is, hogy a különböző neveken szereplő, de Összetételükben azonos szabványvények ebben a kiadásban azonos néven szerepelnének (pl. DECOCTUM SECRETOLYTICUM = DEDOCTUM SAPONARIAE, OCULOGUTTA ANTISEPTICUM = OCULOGUTTA NEONATORUM, SOLUTIO AM MÓNII CHLORATI = MIXTÚRA SOLVENS, UNGUENTUM ANAESTHETICUM = UNGUENTUM NORCAINI stb.) Ezzel végére értünk a Magyarországon hivatalos gyógyszernormaiívumok sorozatainak és láthattuk azok fejlődését a mai, külföldön is elismerést kivívó, korszerű Pharmacopoea Hungarica-ig és a Formulae Normalesig.