Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
Mind a Formulae Normales III. kiadása, mind pedig az ehhez kiadott Additamentum is az elsietettség látszatát kelti. Mentségül szolgál erre, hogy az államosítások után, egészségügyünk új körülményei, új követelményeket teremtettek, amelyek természetesen erős hatást gyakoroltak a Formulae Normales szerkesztőbizottságának a döntéseire. A IV. kiadás 1958. április 1-én vált hatályos érvényűvé. Kiemelkedő változást jelentett, hogy külön gyógyszerészi és külön orvosi kiadásban látott napvilágot. Az előbbiben a szabványvények a neveik szerinti alfabetikus felsorolásban találhatók meg és a gyógyszerek elkészítésével, tárolásával és kiadásával kapcsolatos tudnivalók szerepelnek benne. Az utóbbiakban a vényelőiratokat hatástani csoportosításban találhatjuk meg, és itt a therápiás alkalmazásukkal, adagolásukkal kapcsolatos tudnivalók szerepelnek. Ez a kiadás 266 szabványvényt tartalmaz és ezeken kívül 10 úgynevezett „Fo-No galenicum" előiratát is. Nyilvánvaló nyomdai hiba folytán a SOLUTIO LUGOLI csak az orvosi kiadásban szerepel, a gyógyszerészi kiadásban nem. A gyógyszerkönyvekben és a taxákban már régóta alkalmazott keresztjelzések itt jelennek meg először vénymintagyűjteményekben. Ez a kiadás a solutiok közül elkülönít néhány gyógyszercsoportot a felhasználásuk módja szerint és ezek új elnevezéseket kaptak : inhalasol, gutta, nasogutta, oculogutta, otogutta. A mindinkább háttérbe szoruló gyógyteák használatának ez a kiadás azzal próbált tágabb teret biztosítani, hogy szabványvényei sorába számos species előiratát vette fel. Sajnos azonban ez a próbálkozás sikertelen maradt, mivel a gyógynövények alkalmazása a gyógyszeres therápiában mindinkább csökken, ezért a forgalmazásuk is a gyógyszertárakból egyre inkább a gyógynövény szaküzletek felé tolódik. Az V. kiadás hatálya 1968. július 15-től tart. Megjelenését a Pharmacopoea Hungarica VI. kiadásának a bevezetése tette szükségessé, azonban ez a kiadás az előzőhöz képest újat nemigen hoz, követi mind felfogásban, mind kivitelezésben az előző kiadást. Szintén külön orvosi és külön gyógyszerészi kiadásban jelent meg és 298 szabványvényt tartalmaz. A Formulae Normales használata ma már általános a recepturában. Vényelőiratai jól tükrözik a recepturai gyakorlatot: a jól bevált gyógyszerek, gyógyszerformák nagyobb számban jelentkeznek szabványvényeik között, az elavultak elmaradnak. Örvendetes tény, hogy néhány már feledésbe ment, de a recepturai gyakorlatban ma is jól használható gyógyszerformát (eleosaccharum, gelatina) ismét visszavezetett a gyakorlatba. Napjainkban tanúi lehetünk egy folyamatnak, amelynek eredményeként a gyógyszerkészítmények (galenicumok) lassan átkerülnek a gyógyszerkönyvekből a szabványvénygyűjteményekbe és mivel egyre inkább ez utóbbiakban találhatjuk meg azokat a szabályokat, amelyek az adott időpontban érvényben vannak a gyógyszerek elkészítésével kapcsolatban, így a recepturai munka szabványkönyveinek mindinkább a szabványvénygyűjteményeket tekinthetjük. FORMULAE NORMALES VETERINARIAE (1969—) A Pharmacopoea Hungarica VI. kiadásának megjelenése után a Formulae Normales egyre növekvő sikere az illetékeseket arra ösztönözte, hogy készítsenek az állatgyógyászat számára is egy szabványvénygyűjteményt. Mivel ennek használatát nem emelték rendeletileg kötelező érvényre, így ennek tárgyalása nem tartozik szigorúan véve a tárgykörünkbe, azonban mivel a használata a gyakorlatban elfogadott, ezt is meg kell említenünk.
