Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
Az I. kiadás 1940. február 14-én lépett életbe. A 259 vényelőiratát, amelyek közül 85 szerepelt a Norma Pauperum utolsó kiadásában is, a Pharmacopoea Hungarica IV. kiadásával összhangban állították össze. Készült hozzá egy kommentár is, ami egészen egyedülálló a szabványvénygyűjteményeink esetében. 31 Ez a kiadás még kábítószert tartalmazó szabványvényeket is vett fel előiratai közé, szám szerint 12-t. A háborús viszonyokra való tekintettel pedig néhány légoltalmi célt szolgáló vénymintát is. Az egyre szaporodó gyári készítmények ellensúlyozására nagy számú tabletta (50 db) és injectio (37 db) magisztrális vényelőiratát is tartalmazta. A II. kiadás már 1941. december 12-én felváltotta az előzőt. Ez a kiadás nagyjából azonos vényelőiratokat tartalmazott mind az előző, de számszerűen csupán 240-et, mivel a gyógyszergyárak néhány szabvány vény törlését kieszközölték. Mivel az előző kiadással csaknem megegyezett, így a legtöbb gyógyszertárban a vényelőiratok sorszámának átjavítása és a pótlások, változások átvezetése után az I. kiadást használták továbbra is 1954-ig, a III. kiadás megjelenéséig. Az első két kiadás között csupán annyi volt a különbség, hogy a gyáriparosok szempontjából a legkritikusabb 19 vénymintát elhagyták, további 13 vénymintának pedig a gyáriparosok által sérelmezett, könnyen megjegyezhető, rövid elnevezését változtatták meg. A rövidített, egyszerűsített elnevezések mellett törölték azokat is, amelyek az indikációra utaltak — vagyis a legszerencsésebbeket. Nem sokkal a gyógyszertárak államosítása előtt, a 202.110/1948. NM sz. rendelettel továbbra is megerősítették ennek a kiadásnak az érvényét és 1948-ban sor került a II. kiadás változatlan utánnyomásának kibocsátására. A vényelőiratok terén sem a rendelet, sem pedig az utánnyomás semmi újat nem tartalmazott. A III. kiadás 1954. március 13-tól vált hivatalossá. Ez a kiadás az előzőekhez képest merőben új összeállítású, mivel a Pharmacopoea Hungarica korszerű V. kiadása alapján állították össze. A szabványvények nem alfabetikus sorrendben következnek, hanem hatástani csoportosításban. A 158 szabványvénye közül 91 szerepelt az előző kiadásban és 67 új előirattal gyarapította azok számát. A kábítószereket tartalmazó vényelőiratokat elhagyta, úgyszintén a tabletta és injectiós készítményeket is. Ez utóbbi helyébe azonban megjelent a szabván y vénygyűj temen yeinkben első ízben az infusio, mint új gyógyszerforma és ezek száma a későbbi kiadásokban egyre emelkedett. Sikertelen maradt a gyógyszertári magisztrális gyógyszerkészítés kiszélesítésének érdekében kifejtett az az igyekezet, hogy a gyógyszertárak laboratóriumaiban kisüzemi módszerekkel neogalenicumok készüljenek. így ezek előiratait ebből a kiadásból már el is hagyták. Ezt a törekvést a gyógyszerellátás államosítása után egyre szaporodó „galenusi laboratorium"-ok végképp feleslegessé tették, mivel ezek a gyógyszergyárak számára már nem rentábilis, kis charge-okban előállítandó neogalenicumok gyártását jól ellátják. Egy Additamentumot is bocsátottak ki ehhez a kiadáshoz, amely 1956. szeptember 1-én lépett érvénybe. Ennek megjelentetése a Magyar Gyógyszerkönyv V. kiadásának Addendumaval kapcsolatos és ezzel összefüggésben megváltozott néhány szabványvény előirata és bevezettek 6 új vényelőiratot is. pótot beállottnak tekinthetjük. Gyógyszerészi Közlöny 1942, 10, 127—130.; Putnoky István: Kollektív propaganda és a Formulae Normales. Gyógyszerészi Szemle 1940, 14, 145—146.; Szász Tihamér: vitéz Csia Sándor dr. megdöbbentő „bizalmas" körlevele a Formulae Normales és a magyar gyógyszerészet megtorpedózására. Gyógyszerészi Szemle 1940, 16, 165—166.; Szász Tihamér: Utazás a Formulae Normales körül. Gyógyszerészi Szemle 1941, 51. 528—530.; Szász Tihamér: Mi az igazság a Fo-No ügyben? Gyógyszerészi Szemle 1942, 2, 17—19Csipke Zoltán—Némedy Imre: A vénykészítés kézikönyve. Bp. 1940.
