Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
A XVI. fejezetben 20 trochiscus (nyákkal tömörített porkeverék), 12 suffitus (füstölőszer CANDULAE FUMALES, PULVIS FUMALIS, TROCHISCI FUMALES nevek alatt), valamint egy globulus és 2 suppositorium előiratait találhatjuk. A XVII. fejezetben 57 unguentum előirata szerepel. A XVIII. fejezet 217 kémiai anyagot ír le, ezek között 5 arcanum (titkos szer, egy bizonyos anyagnak a „quinta essetia^-ja) 5 aranyvegyület, 18 antimonvegyület, 6 bezoardicum (állati gyomorban képződött megkövesedett anyag, antidotumként használták), 5 crocus (fémoxyd,) 5 faecula (keményítő), 40 magisterium (csodás hatású anyag), 41 salia fixa (vízzel kivont és beszárított növényi sók), 5 salia volatile (alkohollal kivont és beszárított növényi sók). A XIX. fejezet az utolsó. Itt annak a 82 praeparatumnak az előiratait találhatjuk, amelyeket az előző fejezetek közül egyikbe sem lehetett besorolni. Ebben a 19 fejezetben összesen 1677 előirat szerepel. Mindegyik után megtalálható a rá vonatkozó indikációs ismertetés, kurzív betűkkel szedve. 5 Az itt ismertetett I. kiadástól az ezt követő kiadások alig térnek el, így szerkezetükben, felosztásukban azok is az itt leírtaknak felelnek meg. A II. kiadás 1737-ben Bécsben jelent meg. Utánnyomatai 1744-ben Bécsben és Brüsszelben készültek, valamint 1786-ban Leidenben. Ebben a kiadásban már nem szerepel a BACILLUS LIQUIRITIAE ALBA és a BACILLUS LTQUIRITIAE CITRINI, hanem helyettük a TROCHISCI BECCHNI ALBI és a TROCHISCI BECCHINI CITRINI, valamint a TROCHISCI BECCHINI NIGRT, amelynek a szinonim elnevezéseként szerepel a BACILLI DE LIQUIRITIA. Az előiratok száma viszont bővült a következő 15 új előirattal: ELECTUARIUM PECTORALE, ELECTUARIUM STOMACHICUM, ELIXIRIUM RHABARBARI CUM SPIRITU ARACK, MIXTÚRA STEGNOTICA, OCULORUM CANCRORUM NUTRITIO, PULVIS DIGESTIVUS, PULVIS PECTORAL1S RESOLVENS, PULVIS PRO POTU FEBRILI, PULVIS STOMACHICUS, SPIRITUS ARACK, TINCTURA R HABARBART, TROCHISCI BECCHINI ALBI, TROCHISCI BECCHINI CITRINI, TROCHISCI BECCHINI NIGRI, UNGUENTUM DE STYRACE. A III. kiadás szintén Bécsben jelent meg 1751-ben. Ugyanitt készültek utánnyomásai is 1765., 1770, és 1772. években. Érdekes, hogy a címlap után következő rézmetszet nem az új uralkodót, Mária Teréziát ábrázolja, hanem az előző kiadásoknak megfelelően apját: Károlyt. Ez a kiadás majdnem teljes mértékben megegyezik az előző kiadással, az eltérés csupán annyi, hogy ebből a kiadásból elhagytak két arany tartalmú előiratot : az AU RUM BALSAMICUM és a TINCTURA AURI COMPENDIOSIOR előiratát. Az előbbi csupán azért szerepelt korábban az előiratok között, mivel egy másik előirat — a PULVIS HANNOVERIANUS —• alkotórésze volt. Önállóan nem alkalmazták a gyógyászatban. Mivel a III. kiadás a PULVIS HANNO VERI ANUS-t már AURUM FULMINANSszal készíttette, az AURUM BALSAMICUM-ra már többé nem volt szükség. Az AURUM FULMINÁNS viszont már korábban is a dispensatorium előiratai között szerepelt és önálló gyógyszerként is alkalmazták. A kettő között a különbség csupán annyi volt, hogy az AURUM FULMINANS-hoz ha OLEUM ClNNAMOMI-t adtak, akkor lett belőle AURUM BALSAMICUM. 5 Kurt Ganzinger: Osztrák Gyógyszerkönyvek. 421.; Kubek Sándor: Dispensatorium Pharmaceuticum Austriaco Viennense 1729-ből. Gyógyszerészi Hetilap. 1898 (.folytatásokban); Rádóczy Gyula: Bécsi Dispensatoriumok. 387.
