Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A betegápolás szervezése a szabadságharc idején
lépcső), ahonnan a súlyosabb betegeket a dandáronként és hadosztályonként szervezett mozgó tábori kórházakba szállították (második szakasz). Az igényesebb és a hosszabb utókezelést igénylők az állandó tábori kórházakba kerültek (harmadik szakasz). A gyakorlati ellátás területén szigorú követelményeket állítottak fel : pontosan meghatározták a kórházak szükséges felszerelését (ágy, párna, takaró stb.), szabványosították a kórházak műszerezettségét, folyamatosan biztosították a gyógyszer- és kötszerellátást. A szervezett munka érdekében kiadták a Szolgálati és működési szabályzatot, amely előírta a kórházak rendjét és a központi adatszolgáltatást is. A BETEGÁPOLÁS ALAPELVEINEK LEFEKTETÉSE A honvédség átszervezésének idején — 1849 tavaszán —jelentkezett a kórházi betegápolók — a korabeli szóhasználat szerint a „kórápolók" — szervezésének feladata. A probléma már 1848 novemberétől foglalkoztatta a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályát, mivel a honvéd tábori kórházak felállításakor még a hagyományos korabeli gyakorlatot alkalmazták: a sérült és beteg katonákat rokkant és idősebb bajtársaik ápolták, vagy e feladatra lábadozó sorkatonákat vezényeltek ki, akik elöljárója az illetékes tábori kórház parancsnoka volt. 1848 őszén a kórápolók biztosítása, illetve szakszerű kiképzése csak „másodrendű" feladatként jelentkezett, de 1849-ben már megnyugtató helyzetet kívántak teremteni ezen a téren is. A szemleutak jelentései lehangoló képet festettek a kórházi ápolásról, elsősorban a szakképzetlenséget és a fegyelmezetlenséget hangsúlyozták. Például 1848 novemberében, amikor a kolera először jelentkezett a pesti tábori kórházakban, Stáhly Ignác csak a saját fizetéséből biztosított „külön díjakkal" tudta viszszatartani a katonai ápolókat. A katonai és a polgári egészségügy szétválasztása után Stáhly azonnal intézkedett a katonai kórápoló tanfolyam megindításáról. 3 Levélben kérte Kossuth engedélyét a Szvetenay utcai tábori kórházban — Eckstein Frigyes vezetésével — katonai kórápoló tanfolyam megindításához, amit a katonai szolgálatot vállalt sebészhallgatók és a külön vezényelt honvédek számára szervezett. 4 1849 tavaszán, a hadsereg átszervezésének idején, minden fegyverforgatásra alkalmas emberre szükség volt, így Flór felfogása szerint pazarlásnak minősült volna a csapatszolgálatra alkalmas férfiak kórházi vezénylése. Az utóbbi vonatkozásban szorgalmazta a csapatszolgálatra nem alkalmas honvédek kórházi foglalkoztatását, amit számos korabeli rendelkezés bizonyít. Például 1849. április 11-én Mészáros Lázár hadügyminiszter a derecskéi tábori kórházhoz kivezényelt négy tizedest és tizenöt közhonvédet, valamint „az orvosilag bebizonyult félsérvű egyént" betegápolónak. 5 Ugyanilyen értelemben rendelkezett Mészáros Lázár a szegedi tábori kórház ügyében is: „A szegedi tábori koródák igazgatóságának a betegek ápolására vonatkozó, és ide mellékelt véleményes jelentése a magyar hadi fő parancsnoksághoz azzal tétetik által, miszerint a most hiányzó betegápoló és felvigyázói személyzet kiegészítéséhez a fő vizsgálatnál találtató hadi szolgálatra gyenge, de a kórodára alkalmas és erényes egyéneket most legközelebb a szegedi, és a többi kórházak használatára kijelölni és elhyelyezésöket odarettdelni szíveskednék'" (Debrecen, 1849. ápr. IL). A nehézségeket a hadifogoly orvosok és betegápolók beosztása nem könnyítette. 7 2 Zétény i. m. 37. 4 Országos Levéltár (továbbiakban OL) H 2 (Honvédelmi Bizottmány) 1848/6042. 5 Főparancsnoksági iratok 1849. SOM Filmtár A 397.21/105, i. h. 21/426. 7 OL. H 85 (1848/49-i Minisztériumi Levéltárak) 1849/1818 H
