Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

sors, túlzott vallási eszmék, szőrszálhasogató nyomozások, nagy beleéléssel történő regényolvasás stb.

21 Az „értelemzavarodás nélküli őrültség" kiváltó okai lehetnek szerinte eltűnt idült testi bajok, a különféle ki- és elválasztófunkciók működésének akaratlagos elnyomása stb. Ugyanakkor a „tébolyodottság vagy zavarodási őrültség" az életkor előrehaladása szerinti leggyakoribb okai között a hószám zavarait vagy megszűnését, a forró lázakat, az agy, s agyburok idült gyulladásait, valamint a vértolulásokat jelölte meg. A praeformatív, praedisponáló, és provokatív tényezőkről így írt: „A túlságos tanulás, étrendi kihágások vagy igen sokáig tartó elragadó szenvedélyek által teljes gyöngeségbe esett egyének, továbbá az aggódó, féltékeny, határozatlan jellemmel bírók, kik sokáig el voltak nyomva, stb. hajlandók a tébolyodottság kifejléséhez."

2

'

1 Aetiológiai csoportosításában e legelső magyar kézikönyv írója a nőkkel kapcsolatban kifejti, hogy azok „tébolyodottságra, vallási őrültségre, szerelmi őrültségre hajlandóbbak.. . Már a serdülő korban, a hószám beköszöntekor több ilynemű betegségek észlelhetők ; az érettségi koron túl sok szerelmi, méhgörcsi és vallási őrültek láthatók."

23 A „szerelmi őrültséget vagy tébolyt" („Erotomanie", „Liebeswahnsinn") külön kórformaként

24 tárgyalta, megállapítva, hogy fiataloknál és városokban fordul ugyan leginkább elő, de kivételképpen meglepi az öregeket is, s néha a vidéki földmívelő osztálynál is előfordul. A kórforma aetiopathogenezisére Schwartzer F. (1858) egy differenciáldiagnosztikai megjegyzése kapcsán utal: „A szerelmikór a méhdühtől (nymphomania) és bujálkodástól (satyriasis) lényegesen különbözik. Ezeknél a baj a nemzőrendszerből ered, melynek ingerlése az agyra hat. E betegségeket természettani zavar hozza kitörésre, holott a szerelmi téboly a képzelő erő játéka által támad. Míg a méhdühöt és bujálkodást a legundorítóbb beszédek, leggonoszabb, s alábbvalóbb tettek kísérik, addig a szerelmi tébolyban szenvedő szerelme tárgya részéről kegy nyilvánításról nem is álmodik, s szeretete néha még lelketlen tárgyakat is megragad."

2

* Oláh G. szerint általában az elmebetegségek legvégső okai „... rejtettebbek, mint sejtenök. Túlprodukció, atavisztikus visszacsapások, fajtenyésztési zavarok, ellenszenvvel kötött házasságok több nemzedéken át megismételve, rossz terméseket követő ínséges évek, megannyi távolabbi tényezői lehetnek az elmebetegségnek. Közelebbi okoknak tekinthetők mindazon körülmények, melyek az elődök szervezetében mint az egészséget károsító faktorok szerepeltek : hiányos táplálkozás, túlfeszített munka, alkati idült 21 „A vérmes és idegvérmes vérmérsékményü egyének, kik eleven túlzott képzelő erővel bírnak, vagy olyanok, kik bizonyos meghatározott eszmékkel vannak elfoglalva vagy akik önzés, hiúság, kevélység, vagy önbecsböl túlzott vágyakat, s ki nem vihető terveket táplálnak magukban, sokkal inkább hajlandók az egyes tébolyra, mint mások. Megjegyzendő, hogy az ily egyének valahányszor szépreményükben csalatkoznak, vagy szerencsétlenség érte őket, mindannyiszor megbetegülnek. Azért az valóban szerencsés ember, ki mérsékelt vágyakkal bír, s ki bármely gerjesztő ok által elmekóros lesz, nem fogegyes tébolyba esni, míg a nagyravágyó, kevély, vagy szerelmes, ki szerencsétlenségbe esett, vagy ki szerelme tárgyát elveszte, egyes tébolyba esik." (Schwartzer F.: A lelkibetegségek általános kór és gyógytana, törvényszéki lélektannal, Pest, 1858, 129.) 22 Schwartzer F.: i. m., 189. 23 Schwartzer F.: i. m., 49—51. u Schwartzer F.: i. m., 131.: „A szerelmi téboly oly idült agybántalom, mely valamely ismert vagy ismeretlen egyén iránti túlzott szenvedélyű szerelem által jellemzi magát. Itt a képzelő erő sérült, az ítélet ferde; oly kór ez, melynél a szerelmi eszmék megrögzenek, s teljesen uralkodóvá lesznek, mint a vallási eszmék a vallási komorkórnál." 25 Schwartzer F. i. m., 131.