Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1980 (H. Szende Klára)

idején, vonzáspontja volt a sok idegen­nek és zarándoknak, akiknek kimondot­tan jó orvosi és ápolási ellátást nyújtot­tak, sőt gondos izolálást a járványos betegségek esetében. Az 1295. évi okirat említi meg talán a legrégebbi középkori aacheni kórházat Blasius kórház néven, ahol szállást nyúj­tottak az idegeneknek, és szükségszerűen ápolták is őket. 1336-ban már állt a vá­rosi tanács által alapított és a városi orvos felügyelete alatt álló Bürgerspital az akkori Radermarkton, a mai Münster­platz-on, ugyanakkor a város kapuja előtt a Leprosorium. A 17. században a Szent Erzsébet rendi nővérek munkája nyomán jelenté­kenyen fejlődött az egészségápolás. Négy testvérrend szövetsége lényeges szerepet kapott a következő században, majd 1902-ben felépült a pavilonrendszerű Erzsébet-kórház a Mariabergen. 1759-ben magánadományokból épült a Marianus kórház. Az adományozók közül különösen kitűnik Johan von Wespien polgármester özvegyének, Ma­ria von Wespiennek (megh. 1758) akko­riban hatalmas összegű, százezer talléros adománya. A leprakórház, a Melaten fenntartása is kéregetéssel való adományokkal volt lehetséges. A 15. sz.-ban az Adalbert kapu előtt járványkórház, a 17. sz.-ban a városban pestisházak voltak, vizesárokkal körül­véve. Még a 19. században is ott helyez­tek el infekciógyanús betegeket. A gyors iparosodáskor a 19. sz. húszas­harmicas éveiben a faluról városba köl­tözés túlnépesedést eredményezett, mely különösen a szegény néprétegben nö­velte a betegek számát. Szükségessé vált az orvosi és kórházi állapotok megrefor­málása. Friedrik Ark (1807— Î878) aacheni városi építőmester tervei alapján 1855-ben készült el a gazdaságos beosz­tású, nagyon szép közkórház. 1886-ban pavüonrendszer szerint épült a Segítő Mária-kórház, majd 1895-ben a Maria­bergen a városi kórház. A 19. sz.-ban egymás után létesültek az új intézmények, a Segítő Mária, a Marianus, a Lujza kórházak. A II. világháború után 1966­ban alakították át a Technikai Főisko­lát egyetemi klinikává. A szerző végül szép illusztrációk kíséretében bemutatja az aacheni klinika gigantikus kórház­együttesét, annak külső és belső beren­dezését, mely a fejlődés során tapasztalt építészeti módszerek egyesítésével, ki­tűnő orvosi ellátásával valóra váltotta a hosszú idők folyamán elképzelt vágy­álmokat. Band 19, Heft 3. Pitt scher, Marielene: Medizin-Geschi­chte in der Gegenwart. Ein menschliches Bild vom Menschen (94—102. p.). Ma­rielene Putscher orvosi munkája mellett művészettörténeti, archeológiai és filo­zófiai tanulmányokat is folytatott. 1972­től a kölni Egyetem Orvostörténeti Intézet kutatási részlegének a vezetője. Az orvostörténeti kutatások orvostudo­mányi felhasználásában négy korszakot különböztet meg: /. a hagyományok története a 18. sz. végéig — a 19. sz. elejéig, 2. hézag a 19. században, 1840 körül a 19. sz. végéig, 3. újrakezdés a 20. sz. fordulóján, 4. a 20. században napjainkig. Az első korszakban az orvos tapasz­talatait a gyakorlat, az együttműködés során, hallás útján és a maga gyűjtötte könyvekből szerezte. Tudása bővítéséért az utóbbiból egész gyűjteményre volt szüksége. E gyűjtemény a tanulmányai­hoz szükséges könyvek megtartásából, atyjától vagy nagyatyjától örökölt köny­vekből és írásokból származott, melyek­nek tartalmában alig volt különbség. Többnyire orvosi kézikönyvek, régi fű­vészkönyvek és anatómiai atlaszok vol­tak ezek, elsősorban az ember belső ré­szeinek képét ábrázolták, melyeket mű­vészek és orvosi szempontból laikusok

Next

/
Thumbnails
Contents