Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1978 (Honti József)

M err Hey Borell: Setting the standards for a new science: Edward Schäfer and endocrinology (282—290. p.). BrownSéquard 1889. évi közlését követően, amelyben beszámolt a herekivonatok injectióinak megfiatalító hatásáról, az orvosok és fiziológusok más potenciális ..belső secretiók*' után kezdtek kutatni állati szövetekben. Angliában a szervkivonatok élettani és gyógyszertani hatásának rendszeres vizsgálatát Edward Schäfer (1850—1935) végezte. Schäfer a londini University College élettan professzora volt, később az edinburghi egyetemen kutatott. Arra ösztökélte hallgatóit és munkatársait, hogy az állati eredetű kivonatokat standard élettani eljárások felhasználásával tanulmányozzák, mérjék a vérnyomás és a szív arányát, valamint a szerv tömegében bekövetkezett változást egy kivonat felhasználását követően. Brown-Séquardhoz hasonlóan Schäfer azt remélte, hogy valamelyik szövet tartalmaz majd egy új hatásos hatóanyagot. A szerző az edinburghi egyetem munkatársa, tárgyalja Schäfer szerepét az endokrinológia új területe felbukkanásakor, és hangsúlyozza hozzájárulását a tudományos medicina intézményéhez Angliában. Edwin Clarke: The neural circulation. The use of analogy in medicine (291—307. p.). A londoni Wellcome Orvostörténeti Intézet igazgatójának tanulmánya általános elvi szempontból is jelentős és példamutató. Megállapítása szerint a múlt eldobott teóriáit éppen olyan alaposan meg kell vizsgálnunk, mint azokat az elméleteket, amelyek napjainkig tovább éltek. így vizsgálja ö az 1646 és 1750 között uralkodott neuralis circulatio kérdését, ami már természetesen túlhaladottá vált. Mindazonáltal sokan elfogadták, és ez a koncepció hatott az idegrendszer mindenhatósága elméletére, ami a 18. század végén uralkodott. Az idegekben a keringés koncepcióját Henricus Regius (1598—1679) vezette be. Regius meztelen csigákon végezte vizsgálatait és ebből következtetett az emberre. A cardiovascularis rendszerrel való analógiának erős etiológiai hatása volt, és a szerző tárgyalja, mint elvi kérdést, az analógia felhasználását is az orvostudományban, más vonatkozásban. Alan D. Dyer: The influence of bubonic plague in England 1500—1667 (308— 326. p.). Az észak-walesi szerző a középkor pusztító járványos betegsége, a pestis, a bubo pestis, tehát a nyirokcsomók megbetegedése okozta járvány hatását vizsgálja a szigetországban az 1500 és 1667 közötti időben. Főként a pestis demográfiai szerepét vizsgálja, és foglalkozik a betegség 1667-es eltűnésével kapcsolatos kérdésekkel. J. B. Post: A Foreign Office survey of venereal disease and prostitution control, 1869-70 (327—334. p.). 1869-ben Angliában a fertőző betegségek törvényével kapcsolatos reform kapcsán a Privy Council, ill. a Külügyminisztérium összehasonlító vizsgálatot végzett a venereás betegségekre vonatkozóan. Bár az összegyűjtött anyag soha nem került hivatalos használatra, annak tartalma és története a szerző feldolgozásában érdekes a nemi betegségek tanulmányozása szempontjából, és a kormánynak e fontos kérdéssel kapcsolatos álláspontjába ad betekintést. A rövid tanulmányok fejezetében a liverpooli egyetem orvosi mikrobiológiai osztálya munkatársa Derrick Baxby Edward Jennernek a portréival foglalkozik. A 19. században nagyon sok Jenner portrét közöltek, ezek főként John Raphael Smith és James Northcote portréin alapultak. A szerző jelen tanulmányában főként Antoine Maxime Monsaldi alkotását vizsgálja, amit megelőzően valószínűleg soha nem reprodukáltak. Érdekes ez a kép, mert szellemes és kedves kombinációja Smith és Northcote munkájának, és ennek kapcsán a szerző