Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1978 (Honti József)

(428—456. p.). A cikk az angol hadsereg, az osztrák örökösödési, a hétéves és az amerikai függetlenségi háborúk idején működő egészségügyi szolgálatát vizsgálja és értékeli. Ez a szolgálat a kor legfejlettebb ilyesfajta szervezete volt. Mindenekelőtt az akkori katonaiegészségügyi szervezeti formákkal, ezek szerkezetével, alkalmazottaik képzettségével, körülményeivel, kilátásaival ismerkedhetünk meg. Külön fejezet foglalkozik a nővérekkel, ezek társadalmi-anyagi helyzetével a korabeli Angliában s ennek hadseregében. Megtudhatjuk, hogyan éltek és dolgoztak a hadreregben szolgáló orvosok, asszisztensek. A befejező rész az egészségügyi szolgálat szervezésével, gazdasági ügyeivel, irányításával és szemléletével foglalkozik. Végül a szerző értékeli a XVIII. sz.-i angol hadsereg eü. szolgálatát, s meglehetősen kedvező képet ad róla, felhívva a figyelmet a ma is fontos tanulságokra. Brunner, Barbara E.: A Singular Operation (459—460. p.). Az igen rövid közlemény William Nutter, James Wales festménye (1794) után készült rézkarcát közli, mely egy indiai férfit ábrázol, kinek orrán plasztikai műtétet végeztek. Az indiai orvostudomány és sebészet alapkönyvében, a Susutra-Samhithában szerepel egy hasonló műtét leírása. B. E. Brunner a képet és a Susutra-Samhitha szövegét veti egybe, elmondva a műtét és a kép történetét. A kép alatt jól olvasható a rézkarc eredeti szövege: a beteg és a műtét története. Magyar László MEDICAL HISTORY — 1978 Vol. 22., No. 3. Peter Froggatt: The first medical school in Belfast, 1835—1849 (237— 266. p.). A Nagy-Britanniában és Írországban 1822 és 1840 között létesített tizenöt provinciális egyetem egyike az első belfasti orvosegyetem. Az előzmények ismertetése kapcsán a szerző tárgyalja, hogy a praeklinikai tárgyak (anatómia, fiziológia, kémia, fizika és botanika) oktatása 1818-ban indult a Royal Belfast Academical Institution keretében. 1829-ben megbeszélések kezdődtek 100 ágyas kórház ügyében, és a következő 6 évben a praeklinikai blokk (3 terem) és a botanikus kert is megépült. Egy kis múzeum és könyvtár is létesült. Az orvosi fakultással 1835. okt. 8-tól találkozunk. Az egyetem a csúcspontját 1840—44-ben érte el: 7 (part-time) professzor, tanársegéd és klinikai előadó volt és 80 hallgató. Az Egyesült Királyságban a legnagyobbak közé tartozott. 1849-ben az egyetemet bezárták. A személyzetet kártalanították vagy beolvadt az új Queen's Collegebe. Az intézet anatómiai termeit 1863-ig a Queen's hallgatók használták. Az épület ma is áll az intézetben, ahol most a nyelviskola működik. William Schupbach: A new look at The cure of folly (267—281. p.). A 16. és 17. századi németalföldi festmények közül sok képen találkozunk azzal a jelenettel, hogy az operatőr (orvos, sebész, borbély-sebész vagy kuruzsló) bemetszést végez a beteg fején. Azzal a céllal végzi ezt az incisiót, hogy eltávolítson egy tárgyat, rendszerint követ. Ezeket a képeket így ismerik: Het snijden van den kei (hollandul), La pierre de téte vagy La pierre de folie (faranciául), The cure of folly (angolul) és Der SteinSchneider (németül). Ezeket a jeleneteket úgy értelmezték, hogy az elmebetegségeket gyógyították így: cranialis lithotomiával. A kő el volt rejtve, és az operatőr tette oda. Pieter Huys, Pieter Quast és Hieronymus Bosch képei alapján új nézőpontból ezen jelenetek allogórikus értelmezését tárgyalja a londoni szerző, aki a Wellcome Institute for the History of Medicine munkatársa.