Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1979 (Magyar László)

Characteristics (23—40. p.). A XIX. sz.-ban a szerzett tulajdonságok öröklődésének tétele még magától értetődik. Jean Baptiste Lamarck elmélete óta különösen előtérbe került e gondolat, mely később a darwinizmusnak is alapja lett. A XIX. sz.-ban a gyermekkori szifiliszt is e tétellel magyarázták. A cikk áttekinti a gyermekkori szifiliszről alkotott véleményeket Paracelsustól napjainkig. Részletesebben foglalkozik a szifilisz több generációs öröklése, a szifilitikusság és a rejtett szifilisz kérdéseivel, minthogy ezekre mindmáig nincs kielégítő válasz. Ennek oka a szifilisz öröklődésének biológusi és orvosi szemlélete közti összhanghiány. A cikk során a szerző foglalkozik az öröklés meghatározásával, a szifilisz kezelésének és társadalmi megítélésének történetével is. Bogorad, F. A. (Intr. and Transi, by Seckersen A.): The Symptom of Crocodile Tears (74—79. p.). A. Seckersen bevezetője két kérdésre ad választ: mitől csordul ki evés közben a krokodil könynye, másrészt milyen antik, középkori és reneszánsz müvekben olvashatunk e jelenségről. E rövid bevezető után F. A. Bogorad szovjet ideggyógyász 1928-ban Harkovban megjelent cikkét közli Seckersen, saját fordításában. A cikk az evés közben tapasztalható könnyezésnek, mint ritka betegségnek a kórképét rajzolja meg, egyetlen fiatal nőbeteg vizsgálata alapján, majd magyarázatot próbál adni a tünetekre. A szerző szerint az effajta könnyezés az arcideg bénulásával áll kapcsolatban. Vol. XXXIV. No. 2. Wal dinger, Róbert J.: Sleep of Reason: John Gray and the Challenge of Moral Insanity (163—179. p.). J. P. Gray, korának nagy hatású ideggyógyásza, a New York-i State Lunatic Asylum ad Utica főfelügyelője volt 1854—

1886-ig. E korban robban ki a mindmáig tartó vita a lelkibeteg bűnözők felelősségre vonhatóságáról. A kércés alapja: lehetséges-e moral insanity az értelem és lélek károsodása nélkül. Meddig lehet személyes felelősségről, tudatos cselekvésről beszélni? Gray szerint tettéért mindenki felelősségre vonható. A cikk Gray felfogását elemzi s e felfogás teológiai, psychológiai és filozófiai okait kutatja. Gray gondolatai részint gyakorlati meggondolásokban, részint a szabad akaratban való hitében és mély vallásosságában gyökereznek. A fejtegetés során a lelkibetegségek, öröklődő betegségek az önkontroll és a test és lélek kapcsolatának problémáiról olvashatunk. Gray egyébként maga is őrült merényletének következtében halt meg. Estes, Worth J'.: John Jones's Mysteries of Opium Reveal'

d (1701); Key to Historical Opiates (200—210. p.). Dr. John Jones (1645—1709) angol jogász és orvos volt. A cikk röviden ismerteti életét, munkásságát, majd rátér a címben említett, 1701-ben kiadott és a szakirodalomban vitatott értékű mű elemzésére. Ez a könyv szinte egyedülálló dokumentuma a korabeli ópiumfogyasztásnak. Jones adatok alapján állít föl dózistáblázatokat, melyek a beteg testi alkata és az ópumkészítmény fajtája szerint ajánlanak átlagos adagokat. A cikk a könyv információit veti össze XVIII. sz.-i adatokkal. Ebből következtet a korabeli orvosi-gyógyszerészi gyakorlatra. Vol. XXXIV. No. 3. Nu/and, Sherwin B.: The Enigma of Semmelweis — an Interpretation (255— 272. p.). A szerző szophoklészi hőshöz hasonlítja Semmelweist, ki nem rajta kívül álló okokból, hanem önnön gőgjének eredményeképp kerül szembe a világgal s pusztul el. Ezt a tézist igyekszik a cikk bizonyítani. A szerző szerint Semmelweis társadalmi helyzete, nemzetisége, nyelvi nehézségei miatt kialakult kisebbrendűségi komplexusát kompén-