Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1979 (Grynaeus Tamás)

misztikus szemléletű, részben eredeti körülményeik között élő (az 1930-as évekig a külvilágtól teljesen izoláltan), részben eredeti lakhelyükről a városok környékére átköltözött matakam törzsbeliek betegségekről vallott felfogását, diagnosztikáját és gyógyításait vizsgálta. Mivel felfogásuk szerint a betegségek nagyrészét gonosz indulatú emberek, ill. a közösségi élet szabályainak megszegése (pl. lopás) okozza, legjobb megelőzés a szociális normák minél szigorúbb betartása: ez egyúttal a legjobb, legerősebb szorongást-félelmet csökkentő eljárás is. Ez a „szociális prevenció" a városias környezetbe költözöttek megváltozott körülményei között megszűnik, ezért ez a népesség lényegesen gyakrabban fordul gyógyító specialistákhoz („ngwalda"), s ugyanebben a csoportban sokkal gyakoribb a „fakalau" (hysteriformis görcsroham, amit a hagyományt őrző közösségekben az egész falu jelenlétében áldozattal, közös étkezéssel, tánccal — a táncolók utánozzák, mintegy átveszik a beteg kiáltozásait — gyógyítanak). A megváltozott körülmények között éppen a közösség e támogató-segítő-félelemcsökkentő szerepe esik el, s ezt a csupán testi működéseket vizsgáló és gyógyító modern orvosi kezelés nem képes pótolni. Az orvosi szociológia módszereivel elemzi a beteg és orvos magatartását Armin AI. F. Goldschmidt Ausgewählte Verhaltens- und Einstellungsaspekte von theiländischen Patienten (p. 173—182) című cikke. A „beteg szerep" elfogadását számos tényező befolyásolja: a fájdalom erőssége; tünetei mennyire akadályozzák szokásos tevékenységében; maga és mások hasonló vagy eltérő betegségeivel kapcsolatban szerzett tapasztalatai; szociális és anyagi helyzetéből fakadó bizonytalansága; önmaga gyógykezelése, valamint gyógyító ténykedése, s ezek eredményes vagy sikertelen volta; környezete tanácsai, s végül az, hogy mit vár az orvosi kezeléstől, mekkora a gyógyulásába, javulásába vetett reménye. Mindezek a tényezők a beteg aktív közreműködését igénylik, s döntően befolyásolják, hogy fordul-e és mikor fordul orvoshoz. (Adatai szerint 47 %-ban 1 hónaptól 5 évig terjedő késedelem észlelhető!!). Ha viszont orvoshoz fordul, ez azt jelenti, hogy a beteg szerepéből a páciens egészen más, nagyrészt passzivitásra kényszerítő szerepébe kell kerülnie (elfogadja az orvos diagnózisát, gyógymódjait, utasításait). A beteg egyéni véleménye, elképzelései, félelmei, várakozása többnyire nem is kerülnek felszínre; betegségéről, a kezelésről, kilátásairól nem vagy alig kap valami tájékoztatást. Samia al Azharia Jahn: African Plants used for the Improvement of Drinking Water (p. 183—203) főleg Észak Szudán-i gyűjtései és tapasztalatai alapján közli, hogy a benszülöttek 40 növényfaj (pontos botanikai meghatározással!) különböző részeit használják felszíni vizek tisztítására, élvezhetővé tételére. Véleménye szerint ez igen régi gyakorlat, írásos bizonyítéka azonban csak A. E. Brehm 1847. évi úti jegyzeteiben található, de szanszkrit (Kr. e. 2000), zsidó (Exodus 15: 22—25), afgán, mongol, litván és mexikói párhuzamokat is idéz. E 40 fajból 18 fajt a népi orvoslás emésztőszervi betegségek esetén orvosságként is használ. Az általa elvégzett laboratóriumi ellenőrző vizsgálatok egy része igen biztató eredményű, tíz fajban mutattak ki antimikrobialis-antifungalis hatóanyagot. Ötben viszont toxikus anyagot találtak. E vizsgálatok révén reméli, hogy lehetséges lesz nagy területeken — a lakosság kulturális színvonalának megfelelő és olcsósága miatt elérhető módon — a felszíni vizekből származó ivóvíz javítása.