Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1979 (Grynaeus Tamás)

Bartels, Karlheinz: Ein vielseitiger Apotheker der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts: Anselm Franz Strauss (26—30. pp.). Anselm Franz Strauss (1780—1830) sokoldalú tevékenységet folytatott. A gyógyszerészeién kívül egészségpolitikával és tanítással is foglalkozott, ezenkívül egy keménycserépgyár vezetése is a gondjaira volt bízva. Mint Trommsdorf tanítványa igen jó elméleti alapokat kapott, a későbbiek során azonban autodidaktaként képezte magát tovább. A tudományos problémákat nem elvont elméletként vizsgálta, hanem a laboratóriumi kísérleteken keresztül törekedett a gyakorlati megoldásra. A gyógyszerészeti szakirodalomban igen nagy jelentőségű volt katonai gyógyszerkönyve — teljes címén: Vereinigte Feldpharmakopöe mit beigefügten Tabellen. Frankfurt, 1815. —, amely az egészségügyi ismeretek komplex összefoglalása. Kezdeményezőkészsége segítette, hogy létrehozza Aschalfenburgban példásan működő patikáját és a keménycserép-gyárat, amely egyéb munkaterületéről meglehetősen távoleső feladatokat látott el. Mint pedagógus is sikeres és elismert személyiséggé vált. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei a 30—32. oldalon találhatók. A személyes hírekben Heinz Goerke, Reinhard Low, Winfried Petri, Dino Ponte, Hans Schadewaldt, Rudolf Schmitz, Evemarie Wolf, Ferdinand Schmidt szerepel. Kapronczay Katalin CURARE. ZEITSCHRIFT FÜR ETHNOM EDIZIN UND TRANSKULTURELLE PSYCHIATRIE — 1979. Vol. 2., No. 3. Lorenz G. Löff/er: Bevölkerungswachstum und Systeme sozialer Sicherung (p. 141—162) című cikkében sorraveszi az eddig elismert és alkalmazott demográfiai elméleteket, melyek a múlt században az ipari országokban, napjainkban a fejlődő országokban észlelhető robbanásszerű népszaporulat-növekedést lennének hivatva magyarázni, s ezeket sorra megcáfolja. Ezek szerint korábban háborúk, járványok, éhínségek biztosították az egyensúlyt. A túlnépesedést a javuló orvosi ellátás, a csökkenő csecsemő- és gyermekhalandóság okozza, korábban pedig a gyermekmunkaerő-értékének (vélt) növekedése, meg a házasság idejének korábbra tolódása. Ezekkel szemben a szerző azt állítja, hogy a gyermekek minél nagyobb száma vagy magasabb képzettsége a „szociális biztosítás", a biztonságérzet alapja. Ennek jelentősége főleg ott és akkor nő meg, ahol és amikor (mint pl. napjainkban az ún. harmadik világ országaiban) nagyok a jövedelmek közti különbségek, és a kisebb autonómközösségek (pl. nagy család) szervezetét a létfenntartáshoz szükséges javak megfogyatkozása, a piacra termelés ill. iparosodás felbomlasztja. Ez circulus vitiosust alakít ki: a lélekszám tovább nő, s vele a konkurrencia, ugyanakkor csökken az egy főre eső létfenntartási javak mennyisége. Ahol az állam vagy más hivatalos szerv az öregek-betegek biztosítását meg tudja és akarja oldani: ennek egyik feltétele a termelékenység növelése. A „családtervezés" propagálása sem oldja meg önmagában a kérdést. A cikkben kifejtett elmélet esetleg hasznosan alkalmazható korábbi (pl. ormánsági egyke), ill. mai demográfiai jelenségek magyarázására (ezekre utal is a szerző p. 152). Jó példa arra is, hogy a romantikus ,,az emberi termékenység nagyraértékelése" fogalom mögött milyen kézzelfoghatóbb egyéni és csoportlélektani, ill. szociológiai folyamatok rejtőzhetnek. H. W. Schönmeier: Animismus, Krankheit und sozialer Wandel bei der Bergkirdi (p. 163—172): Észak-Kamerun-i. ani-