Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1979 (Kapronczay Katalin)

nos antidotárium használható. Ettől kezdve a piacokon elterjedt a „csodaszer" árusítása, amely tulajdonképpen nem volt más mint a grönlandi bálna foga. A cikk tömör összefoglalása az egyszarvú története dániai vonatkozásainak, beleértve a régi és modern ábrázolásokat is. Modig, Margareta: 350 Jahre Universitätsapotheke „Der Schwan"' in Land (14—15. p.). „A hattyúhoz" címzett patika Lund egyetemi városban, amely Svédország legöregebb városa, 1977-ben volt 350 éves. Ez az ország második legöregebb gyógyszertára. A ház és a patika felújítása nagy erők igénybevételével Fredrik Montelin (1898—1941) gyógyszerész nevéhez fűződik. A 300 éves jubileum alkalmából nyilvánosságra hozott egy nagyterjedelmű könyvet is, amely a gyógyszertár és egyetem kapcsolatát és szerepét taglalja a gyógyszerészek képzésében. Uno Nordholm vezetésével 1951—54-ben ismét restaurálták a patikát, ahol berendezésként az eredeti officina bútorzata található. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei a 15—16. oldalon találhatók. Személyes híreket Pieter Hendrik Brans, Hans-Rudolf Fehlmann, Günther Kerstein, Fritz Lüdy-Tenger, Romolo Mazzuco, Gerhardt Meyer-Hanstein, Fritz Neuwald, Hans Schadewaldt és Norbert Schnieder schitsclnöl olvashatunk. Bd. 31. No. 3. Hein, Wolfgang-Hagen: Pharmazeutische Figuren aus Ludwigsburger Porzellan (17—19. pp. ill. 3.). A 18. században élte virágkorát a porcelán kisplasztika készítés. A különböző manufaktúrákból kikerült figurák ill. figuracsoportok között rendkívül kevés a gyógyászattal kapcsolatos témájú. Kivételes példánynak számít a meisseni teriákakereskedö és a beöntőapparátussal ábrázolt puttó. A sok porcelángyár között egyedül a ludwigsburgi készített szép számmal gyógyszerészeti témájú szobrocskákat. A cikk illusztrációjául szolgáló gyógyszerész-alakok első ízben — mint egy teljes kollekció tagjai — 1765-ben kerültek a nagyközönség elé a herceg által évente rendezett vásár keretében. Keutzer, Jürgen: Das Notgeld deutscher Apotheken — Pharmazia in minimis (20—21. pp. ill. 4.). Az első és második világháború után igen sokféle ún. szükségpénzt bocsátottak ki. Ezeknek nagy része magánkereskedőktől származott, sok volt a kibocsátók között a gyógyszerész is. A közleményből 18 db első világháborús és 4 db második világháborús szükségpénzt ismerhetünk meg. Leggyakoribb a papír változat, de ismeretes a hagyományos fémpénz alakban történő megjelenés is. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei a 22—24. oldalon találhatók. Beszámoló a Basel/Lausanne-i kongresszusról (22. p.), az új társasági tisztségviselőkről (23. p.). Az 1979. évi Schelenz- ill. Winkler-plakett, amelyet Günther Kallinich és Alfons Lutz, és az ezüst Winkler-plakett átadásáról, melyet G. E. Dann kapott, a 23—24. oldalon olvashatunk. Személyes hírek kapcsolódnak Franz Huterhez, Hans Schadewaldthoz, Heinrich Schippergeshez és Glenn A. Sonnedeckerhez (24. p.). Kurt Ganzinger emlékezett meg Norbert Schniederschitsch (1893—1979) osztrák gyógyszerész haláláról (24. p.). Band 31. No 4. Schneider, Wolfgang: Abschied von Prof. Dr. Georg Edmund Dann (25. p. ill. L). 1979. szeptember 11-én, 81 éves korában elhunyt G. E. Dann, a gyógyszerészettörténet nemzetközileg elismert nagy tekintélye, aki a Beiträge zur Geschichte der Pharmazie c. lapnak hosszú éveken át szerkesztője volt. Munkásságát, életútját idézi fel a nekrológ.