Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1979 (Kapronczay Katalin)

que, ou pétit dictionnaire manuel et portatif..." (1802), amely az 1799-es „Chemische Receptierkunst" második kiadásának tekinthető. Még ugyanebben az évben Dijonban napvilágot látott a „Darstellung der Säuren, Alkalien, Erden und Mineralien..." fordítása. Ezeket még több könyve francia nyelvű megjelenése követte, legjelentősebb az „L'Ecole du pharmacien etc...", amely a gyakorlati munkához fontos segédletként szolgált. Trommsdorf közbenjárásával viszont több francia szerző munkáját adták ki Németországban, így Jacques Brisson, Parmentiers, Thenards, M. P. Orfila, Chevreuls könyveit. 1808-ban jelent meg Trommsdorf „Neue Pharmacopoe"-ja, amelynek függeléke az éppen érvényben levő francia katonai gyógyszerkönyvet tartalmazza. Ezt a művet részleteiben is ismerteti a szerző. Bőséges jegyzetanyag zárja a cikket. Schumacher, Heinz: Epitaph der Frau Apothekerin Stroblin aus dem Jahre 1722 im Kloster SchöntalIJagst (5—6 pp. ill. 1.). A Kloster Schöntalban található síremléket, annak feliratát és domborművét ismerteti a szerző. Egy gyógyszerésznő, Anna Maria Stroblin emlékét idézi, aki 1772-ben halt meg, és minden valószínűség szerint a kolostor patikájában dolgozott. A szép barokk reliefen is utalás történik az elhunyt foglalkozására egy kétfülű mozsár és hozzá való törő ábrázolásával. Schramm, Gottfried: Amerika-Impressionen einer Schweizer Pharmakognosten (6—7 pp. ill. 2.). Friedrich August Flückigers (1828—1894) 1894. aug. 17-i keltezésű, Alexander Tschirchhez (1856— 1939) írott — eddig ismeretlen — levelét közli a cikk a kézirat fotómásolatával együtt. Amerikai útján szerzett tapasztalatairól számol be. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei között beszámoló olvasható a Basel-Lousanne-i kongreszszusról (7. p.): Internationaler Kongress für Geschichte der Pharmazie in BaselLausame vom 13. bis 19. Juni 1979. A személyekhez kötődő közleményekben — Persönliche Nachrichten Cl

—8. pp.) — Georg Edmund Dann, Hubertus Brennhausen, Felix Diepenbrock, Kurt F. Gugel, Oskar Hahn, Erika Hickel, Walter Ipsen, Erna Lesky, Reinhard Low, Alfons Lutz, Walter Maiwald, Christian Probst, Hans Rössler, Hans Schadewaldt, Ivo Schneider, Paul U. Unschuld szerepel. Megemlékeznek Heinz Goerke tiszteleti taggá választásáról a Magyar Orvostörténelmi Társaságban. Band 31. No. 2. Ko/ta, Kamal Sabri: ,,swnw" — Arzt und Hersteller von Heilmitteln im alten Ägypten (9—12. p.). Hérodotosz IL könyve alapján írta az ókori Egyiptom orvoslásáról szóló tanulmányt a szerző, amelyben egy kifejezés: „swnw" jelentését kutatja. Az orvosi papyrusok — Ebers, Smith, Chester Beatty — szerint ez általában az orvosi területen tanulmányokat folytatottakat jelentette. A további kutatás alapján kiderült, hogy egyrészt a belgyógyászt és seborvost, továbbá a tenyérjóst is nevezték ezzel a kifejezéssel, de így említették a gyógynövények és ásványok gyógyhatását, az egyszerű körülmények között történő gyógy szer készítést, a gyógyszerekkel való kereskedést és magát a gyógyszerek készítőjét is. Kafod, Helmer: Danish contributions to the unicorn story (12—14. pp. ill. 5.). A mesebeli egyszarvúról alkotott elképzelések eredete nem a gyógyszerészetben és a természettudományokban keresendő, hanem az európai kultúrtörténetben, mindenekelőtt az ókorban. A legenda visszatükröződik a középkori gobelinek, festmények, réz- és fametszetek, címerek, kerámiák világában, az irodalomban és zenében is. 1636-ban a dán Ole Worm terjesztette el azt a „tudományos" nézetet, hogy az egyszarvú szarva mint általa-