Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1979 (Kapronczay Katalin)
szokások — mint gátló tényezők. Vannak olyan kérdések, amelyek évszázadokon keresztül ismétlődnek, etikai problémát jelentenek: az abortusz, az orvosi kísérletek (amelyek nem terápiás célból történnek), az euthanasia. Ezek megítélése, a kérdések megoldása egyaránt kapcsolatban áll a tudományok fejlettségével, a társadalom egészének helyzetével, a filozófiai áramlatokkal. Loris Premuda zárszava után a kongresszus résztvevői által szerkesztett öszszegzö okmányt olvashatjuk. Legfontosabb megállapításai a következők: - Fontos az orvostörténelem oktatása az orvosképzésben, a mai és holnapi orvosgeneráció formálásában. Nemcsak a szociális szemlélet elterjesztése miatt, de az egyre nagyobb szerepet kapó technikai behatások és az oktatás szuperspecializációja miatt is szükséges az orvostudomány fejlődésének megismerése. — Kívánatos, hogy a politikai, szakszervezeti és egyetemi vezetőség ezt az igényt figyelembe vegye az elkövetkezendő egyetemi oktatási reform végrehajtásánál. - Javasolják, hogy az oktatás mint propedeutikai jellegű anyag kapjon helyet a tananyagban. - Úgy ítélik meg, hogy különböző részlegeket kell létrehozni az orvostörténelem oktatására. Pl. az antropológiai részlegen lehetne tanítani a medicina publica gyűjtőnév alá tartozó résztudományokat (hygiene, törvényszéki orvostan, orvosi statisztika, megelőzés, orvosi szociológia, közegészségügy), helyesebben ezek történetét, mint a preklinikai oktatás szerves részét. — Vagy egy tudománytörténeti kart kell létrehozni, ahol a matematika, kémia, biológia és egyéb természettudományok történetéhez hasonlóan oktatnák az orvostörténelmet is. — A legjobb természetesen az lenne, ha egy önálló oktatási fórumot kapna az orvostörténelem. Az előadó professzorok, a biológus, klinikus és egyéb tudományos fakultáson tevékenykedő kollégáikkal teljes egyetértésben előterjesztett kérése, hogy az orvostörténelem mint tantárgy és mint kutatandó tudomány, megerősödve és kiteljesedve kerüljön az orvosképzéssel foglalkozó intézményekbe az egyetemi reformok után. Az okmányt aláírásukkal látták el a legfelsőbb oktatási szervek, az egyetemek és az egyetemi szakszervezetek képviselői. Kapronczay Kata/in BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER PHARMAZIE — 1979 Band 31., No. 1. Fortsetzung címmel Berges, Paul-Hermann néhány sorban bejelenti, hogy átvette a lap irányítását G. E. Danntói. A lap profilját nem kívánja megváltoztatni, és továbbra is a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hivatalos orgánuma marad. (1. p.) Götz, Wolfgang: Die Beziehungen J. B. Trommsdorf zur französischen Chemie und Pharmazie (1—5. pp. ill. 3.). Az egyik legjelentősebb német gyógyszerész Johann Bartholomäus Trommsdorf (1770—1837) nemzetközi kapcsolatait, elsősorban a francia gyógyszerészeire gyakorolt erős befolyását kívánja a cikk bemutatni. Ismertté a francia lapokban megjelent közleményei által vált — 1797-től kezdődően egyre több cikke jelent meg a „Journal de la société des pharmaciens de Paris" és az „Annales de chimie" hasábjain. 1806-ban megválasztották a ,, Société de Pharmacie de Paris" külföldi tagjának. Ezt a legteljesebb egyetértés visszhangja követte a francia gyógyszerészek körében, mivel ekkorra már közkézen forgott a francia nyelven megjelent „L'art de formuler, selon les régles de la chimie pharmaceuti-
