Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Walmsley, D. M.: Anton Mesmer (Bugyi Balázs) - Zay Anna: Herbárium (Szlatky Mária)

Anna 18. szazad elején írt Herbáriuma. A kiadvány a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatóságának és a vajai Vay Ádám Múzeum Baráti Körének támogatásával 2000 példányban látott napvilágot. Tartalmazza Zay Anna 150 oldal terjedelmű kéziratos művének fotómásolatát, valamint Fazekas Árpád doktor 33 oldalas bevezető tanulmányát. A kéziratnak több változatát, másolati példányát ismerjük, ez a kiadás az OSZK Quart. Hung. 2815. jelzetű kéziratának alapján készült. Ez a kiadvány különösen jó példa arra, hogyan lehet viszonylag kis költséggel, mégis élvezhető s főként használható formában egy régi kéziratot közzétenni. Felmerül azonban a kérdés, hogy a kiadásra váró számos régi magyar kézirat körül helyes volt-e éppen Zay Anna Herbáriumát megjelentetni. A 16—17. század folyamán, de a 18. század elején is — hiszen történeti, kultúrtörténeti változások sohasem igazodnak pontosan naptár szerinti időszámításunkhoz — a magyar nyelvű kéziratos orvosló könyvek kiemelkedően fontos szerepet töltöttek be. Nélkülözhetetlen gyakorlati ismereteket közvetítettek közérthető formában, vagyis magyar nyelven. A nyomtatott magyar nyelvű szakkönyvek hiányát voltak hivatva pótolni, ez magyarázza a fennmaradt emlékek viszonylagosan nagy számát is, s azt, hogy egyes kéziratok számos variánsát, másolati példányát ismerjük. Ezek a könyvek jelentették a 16—17. században az anyanyelvű természettudományos művelődés fő eszközét, így még kéziratos voltukban is nagymértékben hozzájárultak anyanyelvünk kifejlődéshez, árnyaltságához. Éppen ezért igen jelentős a kéziratok kultúrtörténeti értéke. A 18. században, bár a kéziratok sora szakadatlanul folytatódott, szerepük és jelentőségük elhalványodott. Pápai-Páriz Ferenc Pax Corporisának megjelenése (Kolozsvár, 1690), e mű többszöri kiadása, majd a 18. század folyamán sorra megjelenő magyar nyelvű szakmunkák mindinkább háttérbe szorították a kéziratos műveket. Ám e változás természetesen hosszú időt vett igénybe, a kéziratos művekre még sokáig igen nagy szükség volt, bizonyítják ezt a korábbi kéziratok szép számban fennmaradt 18. századi másolatai, változatai is. Zay Anna műve a 18. század elején, tehát a változások kezdetén született, s tartalmában — amint ezt Fazekas Árpád bevezető tanulmányában szépen bizonyítja is — lényegében nem különbözik a 16—17. századi művektől. Mindazon ismeretek tárháza tehát e kéziratos könyv, melyen a korházi orvosló gyakorlata alapul. Feltett kérdésünkre tehát igennel kell válaszolnunk. Hasznos és szükséges volt Zay Anna kéziratának megjelentetése, amely a korszakra vonatkozó orvos- és művelődéstörténeti kutatások egyik fontos dokumentumát, forrását jelentheti. Másik érdekessége a műnek, hogy — más kéziratokkal ellentétben — szinte mindent tudunk róla. Ismerjük szerzőjét, keletkezési helyét, s pontosan körülhatárolható keletkezésének időpontja is. Amint a kéziratot bevezető „Elöljáró beszéde-ben maga a szerző megírja, könyvét „Lengyel országon túl Prussiában Dantzka Városában" való bujdosása alatt írta. Zay Anna, Vay Ádám feleségeként követte a „bujdosásban" férjét, aki a Rákóczi-szabadságharc egyik vezére volt, s a szabadságharc leverése után kényszerült száműzetésbe. Zay Anna könyve, éppen úgy mint a többi hasonló orvosi kézirat, nem „eredeti" mű a szó mai értelmében. Könyvének anyagát számos más herbáriumból, receptkönyvből szedegette össze. A legfőbb forrást Matthiolus cseh nyelven is kiadott herbáriuma jelentette. Erre utal egy 1766-ban báró Wesselényi Kata számára készített másolati példány címlapja is, ezt a hatást elemzi Deési Daday András is egy másik másolati példány (OSZK. Quart. Hung. 1969) vizsgálata kapcsán. Itt kell megjegyeznünk, hogy mind Daday András, mind Fazekas Árpád félreérthetően hivatkoznak