Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lilienfeld, Abraham M. (ed.): Times, Places and Persons. Aspects of the History of Epidemiology (Magyar László)

Az eddigi hiedelmektől eltérően az első kórházak Spanyolországban is Aszklépioszszentélyek voltak i. e. 400 körül, a nyugati gótok xenodochiuma csak 589-ben a akult Méridában, ahol vándorok, betegek, „elesettek és szegények" ápolását végezték, bár e tevékenységről pontos adatok nem maradtak fenn. Az iszlám térhódítása után Cordobában, Sevillában és más városokban működtek kórházak, leprozóriumok, de távolról sem annyi, amennyit a szájhagyomány említ. Az első zsidó szegényház 1278-ból való. Az első keresztény kórházak a zarándokutak mentén alakultak ki, Santiago de Compostela (Jakab apostol sírja) központtal, innen vezettek az utak egyrészt a kontinens belsejébe, másrészt a Földközi-tenger irányába. Egyik-másik épületnek még ma is láthatók a romjai. A szerzetesrendek megerősödésével szerzetesi és kolostori kórházak épültek, nyomuk már a 11. században megtalálható. A bencés, cisztercita, kartauzi és jeromita kórházak a 12. századtól fokozatosan behálózzák az egész Ibériai félszigetet. A feldolgozás egyik érdeme a kórházak pontos feltérképezése Spanyolországban, de a gyógyítással szorosan összefüggő karitatív szervezetek és berendezések, leprozóriumok és tébolydák, amelyek városok vagy püspökök, ill. előkelő személyek felügyelete alatt létesültek, és a betegeken kívül a szegények és öregek ellátását is szolgálták, szintén pontos felsorolást nyernek. Az egyes kórházak, kolostorok építészeti sajátosságai mellett kitér a szerző a csatornázás, a vízvezetékrendszer kérdésére is, és megvilágítja a szegényeknek, utazóknak, zarándokoknak épült vendégházakat is a fűtés, szellőztetés, gyógynövénykert és temetői higiénia szempontjából. Anyagát a kor politikai, gazdasági, társadalmi és vallási fejlődésébe ágyazva, mind kultúrhistóriai, mind pedig orvostörténelmi szempontból érdekes és hiteles képet közvetít. A kórházügy elméleti és filozófiai alapjainak feltárása Spanyolországban önmagában is érdekes vállalkozás, még fokozottabban válik azonban azzá, hogy német történész munkája, aki már három ország kórháztörténetében biztosan tájékozott és a sajátosságok mellett a tipikus megfogalmazására is hivatott. Ha feldolgozásában a medicina szempontjai sokszor csak indirekt módon kerülnek az összképbe, okát abban láttatja D. Jetter, hogy a kórházak alapítói egyetlen célt láttak maguk előtt: hogy telküket a kárhozattól megmentsék. A túlvilági boldogság reménye egyformán jellemezte a zsidó, keresztény és muzulmán alapítókat és a középkor minden vallásos emberét — és ez a tény tükröződik a régi spanyol kórházak történetében is. Tabellák, sematikus ábrák, fényképek teszik szemléletessé a szöveget, amelyet névés tárgymutató, a fejezetek végén irodalomjegyzék egészít ki. A szerző könyvei standardművek, melyeket nem nélkülözhet a kutató, ha a kórháztörténetben kíván tájékozódni. Rákóczi Katalin Lilienfeld, Abraham M. (ed.): Times, Places and Persons. Aspects of the History of Epidemiology. Baltimore

—London, John Hopkins University Press, 1979. 1978 májusában több intézmény közösen szervezte meg az epidemiológia történetével foglalkozó kutatók kongresszusát. A kongresszus érdekessége: gyakorló epidemiológusok és orvostörténészek felváltva kerültek sorra, az epidemiológusokat történészek, őket szakmabeliek bírálhatták. Hét előadásból s mindegyik után egy-egy vitacikkből áll a kötet. E hozzászólások többnyire tényekkel egészítik ki a hallottakat.