Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lützenkirchen, Guglielmo: Saggio di bibliográfia sulla scuola medica salernitana (Kapronczay Katalin)
A modern epidemiológia a XTX. sz. közepén, W. Farr munkásságával veszi kezdetét. Az ő szellemi környezetével, tevékenységével John M. Eyler ismertet meg. (The Conceptual Origins of William Farr's Epidemiology: Numerical Methods and Social Thought in the 1 830s. 1—21. p.) Farr volt az első, aki a matematika, az orvostudomány és a szociológia eredményeit fölhasználva szintetikus módszert alakított ki a járványok felmérésére s okaik földerítésére. Eyler a járványügyi statisztikák történetét is vázolja előadásában. Hogyan befolyásolta az epidemiológia fejlődését a francia, ún. „higiénikus-mozgalom", miért veszítette el Franciaország vezető szerepét a járványügyi kutatások területén, hogyan fejlődött tovább a francia szellemi örökség Angliában és az Egyesült Államokban? Erről szól David E. Lilienfeld és Abraham M. Lilienfeld előadása. (The French Influence on the Development of Epidemiology. 28—38. p.) A két szerző érdekes „szellemi családfán" ábrázolja az elméletek öröklődését, az iskolák kialakulását. C. Hannaway kiegészítése még inkább kiemeli a francia hatás jelentőségét. Victor L. Hilts a XIX. sz.-i statisztikai mozgalom és az epidemiológiai elméletek kapcsolatáról ír, majd igyekszik Farr felfedezése és a XX. sz.-i epidemiológia közti kontinuitás útját követni, különösen W. Hamer eredményeit tartva jelentősnek. (Epidemiology and the Statistical Movement. 43. p.—55. p.) Daphne A. Roe a pellagra gyógyításának történetét állította össze, előadása az antik empirikus gondolat bizonysága: a betegséget okainak ismerete nélkül is le lehet néha győzni. (Attempts of Eradication of Pellagra: A Historical Rewiew. 62.—78. p.) Phyllis A. Richmond az ún. „kórokozó teória" történetét foglalja össze. Ennek lényege: a járványt élő anyag okozza, hordozza. Richmond részletesen foglalkozik a járványok adatainak nyilvántartásával, rendszerezésük nehézségeivel s egy efféle, mindenre kiterjedő nyilvántartás fontosságát emeli ki. (The Germ Theory of Disease. 84—93. p.) Donald A. Henderson az orvostudomány egyik győztes csatájáról, a himlő felett aratott győzelemről beszél. Cikke a járvány leküzdését célzó módszerek, kísérletek históriája és elemzése. A kudarcok és sikerek okainak feltárása mindig tanulságos. (The History of Smallpox Eradication. 99—108. p.) Theodore E. Woodward előadása a sárgaláz elleni harc történeti összefoglalása s néhány amerikai orvos (Reese, Rush, Potter, Ffirth, Carrol) vitáinak s munkásságának története, kik a XVIII. sz. végétől a XX. sz. közepéig jelentős felismerésekkel járultak hozzá e küzdelemhez. A cikk izgalmasságát fokozza, hogy e betegség mindmáig nem talált legyőzőre. (Yellow Fever: From Colonial Philadelphia and Baltimore to the Mid-Twentieth Century. 115—131. p.) A cikkeket és hozzászólásokat részletes forrásjegyzék s végül név- és tárgymutató egészíti ki. Magyar László Lützenkirchen, Guglielmo: Saggio di bibliográfia sulla scuola medica salemitana. Salerno, 1980. 14 sztl. 1. (Quaderni del centro studi e documentazine della scuola medica salernitana, No. 1.) A salernói orvosi iskola működésére vonatkozó tárgyi és irodalmi anyag gyűjtését tűzte ki feladatául a nemrégiben megalakult „Centro studi e documentazine della scuola medica salernitana". Tevékenységi körükbe tartozik még kiadványsorozat megjelentetése is, amelynek első két füzete már el is készült.
