Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Sasvári László: „Görög" kegyeleti szokások Észak- és Kelet-Magyarországon
A további adatokat az említett három megyében élő, becslésünk szerint százezernél nagyobb lélekszámú görög katolikus népesség szokásaira az adatok származási helyei alapján közöljük (először az etnikumokra, a temetőre, temetkezésre, majd az emlékezésekre vonatkozókat). A hagyományokról elmondhatjuk, Béres András történelmi visszatekintése nyomán, hogy meglétük a XVIII. századvégétől napjainkig követhető. Gyűjtött anyagunk e századi, s figyelemmel voltunk a bekövetkezett változásokra is. (Gyűjtésünk egy tágabb témakör céljait szolgálta, ez a magyarázata, hogy adalékaink több helyről valók és néhány helység olykor csak eggyel szerepel!) Hajdúdorog. Az igen vegyes etnikumú (szerb, román, görög, ukrán, magyar) lakosság már a XVIII. században teljesen magyarrá lett. Béres András utal arra, hogy a harmincas évekig szokásos volt a fiatal halottak sírjánál táncolni. Ennek ma már csak az emléke él. Viszont újabb keletű, hogy Hajdúdorogon „kétszer temetnek"*: a halottvirrasztáskor is elmondják papi-kántori segédlettel a temetés szövegét. A halotti megemlékezések egyik napja a százafordulón még húsvéthétfő és kedd után egy héttel volt. (Ilyen szokás ismeretes a haza szerbek körében is.) A Nánási úti temető kápolnájában végeztek két napon át megemlékezést. 22 Az első világháború után ez átkerült november 1. estéjére. Komlóska. A ma is ukrán nyelvjárást beszélő lakosságú faluban is november 1-én este van a megemlékezés, a húsvéti nem szokásos. Homrogd. Népessége ukrán eredetű. A temetéseket hajdan délelőtt végezték, a halottat elvitték a templomhoz, de nem vitték be, hanem a koporsó egyik végét ácsolatra helyezték, a másikat a templom lépcsőjére. (Hasonló szokást Béres András hajdú-bihari reformátusok köréből említ.) Ebben a kis abaúji faluban élt egy Miklós-napi szokás, melynek motívumai arra mutatnak, hogy eredetileg a kegyeleti szokásokkal kapcsolatos. Nevezetesen december hatodikán babot és baromfit hoztak a templomba adományként, és ezeket a szószék alatt helyezték el. Az ötvenes évek gazdasági nehézségei idején maradt abba e hagyomány. Béres András utal a Miklós-napi kakasáldásra, de bővebb fejtegetésekbe nem bocsátkozik. Hadd említsük meg, hogy a bab a halotti torok fő elesége volt, és a megemlékezésekre is babot hoztak hajdan a görög katolikusok. 23 A román temetési szokásokban pedig ismert a baromfiak ajándékozása. 24 Máriapóes. A görög katolikusok neves búcsújáró helyén szokásos halotti megemlékezésként a húsvét utáni vasárnapon a temetőbe vonul a körmenet. Ilyenkor aszalt szilvával ízesített, mézben főtt búzát is osztanak. A neve kolliva. A görög katolikusok lakta helységekben ma már ennek csak az emléke él, Máriapóes az egyetlen hely, ahol a kollivát még használják. A hazai szerbeknél ma is általános szokás, ahogy ők nevezik, a koljivó. Eredetét tekintve a böjti népi táplálkozásban szerepet játszó édesség lehetett, mert a görög katolikus hagyomány szerint régen a nagyböjt első szombatján, Szent Tivadar emléknapján volt a kollivaszentelés. (Lehet antik görög hagyomány is, mint ételáldozat!) Máriapócson szokásos még a zarándoklatok napjainak előestéjén körmenetben a temetőbe vonulni, ahol emlékszertartást, parasztázt végeznek. (Kiss Mária szerint a parasztáz azonos a szerbeknél a gyászmisével, a görög katolikusok szóhasználata azonban a temetéshez hasonló szövegű megemlékezésre vonatkozik.) 22 Uo. 70. 23 Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Miskolc, 1942. 92. 24 Moldován Gergely: A magyarországi románok. Bp., 1913. 232.
