Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

ADATTÁR - Sasvári László: „Görög" kegyeleti szokások Észak- és Kelet-Magyarországon

Nagyléta és Pocsoj. Hajdú-Bihar megyei községek, lakosságuk körében igen erős a hagyománytisztelet. Nagylétán a halálra készülésnek érdekes szokását figyelte meg egyik adatközlőnk. A haldoklás időtartama alatt a szoba padlójára terítik a halotti fehérneműt, melyet kilenc asszony körbe térdel. Az ekkor mondandó szöveg azonban nem került feljegyzésre. A községben a temetés ügyeit általában funyerátorok intézik. Itt is és Pocsajban is ragaszkodnak még az ünnepélyes, hosszú temetési szertartáshoz, vannak még román nyelvű búcsúztató énekek. A temetés és a parasztázok alkalmából kalácsot sütnek, a neve: paosz. A közepébe gyertyát állítanak. (7. ábra) Halotti kalács (paosz) Nyirgelse. Ukrán telepítésű falu. A temetőben mezsgye választja el a reformátusok nyughelyét a görög katolikusokétól. E községben a sírt a hozzátartozók ássák a temetés reggelén. Ilyen szokás él a legtöbb szabolcsi faluban, sőt rigmus is keletkezett arról, hogy a jóbarátok, ismerősök is mint igyekeztek ebben részt venni: Ha meghal egy szegény, nincsen egy legény, ha meghal egy gazdag, minden odaballag. E vidékről származik egy olyan adalékunk is, mely példázza, hogy változhat egy „divatjamúlt" szokás: Budapestre származott egy asszony, vasesztergályos férjével fém szenteltvízhintőt csináltatott a templomnak, mert szégyellte, hogy rokonai temetésén a pap a régimódi szentelőcsokrot használta.