Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

ával, pollakisuriával járó kórképeket, köztük a diabetes mellitust is, melyet egy sajátságos vesebajnak tart. Terjedelmes fejezet foglalkozik a nemi szervek anatómiájával, élettanával és jellemző betegségeivel. A sexuális hygiene témáiról a Kánon számos hasznos felvilágosítást tartalmaz, beleértve a termékenységet elősegítő szerekre, az abortus ellenes rezsimre, vagy éppen az abortivumokra vonatkozó tanácsokat is. A genetikai ismeretek lényegében egyeznek az idetartozó klasszikus antik felfogással. Igen kidolgozott a terhesek kívánatos életrendje. A szülészeti rész a téma elméleti jellegű összefoglalása. Részletes tanácsokkal szolgál az újszülött ellátására (köldöklekötés, fürösztés, a testnyílások tisztítása, pólyázás stb.). Hangsúlyozza, hogy a csecsemő legmegfelelőbb tápláléka az anyatej, ami egyben az alimentáris fertőzések elkerülésének legjobb módja. E fejezethez csatlakozik még a nőgyógyászati rész is, melyben többek között a méh gyulladásos és egyéb betegségeit, a menseszavarokat, valamint a fluor különböző fajtáit tárgyalja. A Kánon 3. könyve a mozgásszervi betegségek felsorolásával zárul. Ezek gyógymódjai között a balneo és fizikótherápia, valamint a vérelvonó deriváló és revulzív kezelések bő választékával találkozunk. A 4. könyv a „lázak"-kal foglalkozik. A klasszikus ókori tanítás szerint e kórképeket főként a belélegzett romlott levegő okozza. Az ilyen levegő szennyezett szilárd részeket, és ártalmas légnemű anyagokat tartalmaz. Ártalmas lehet a túl meleg vagy hideg levegő is. A szervezetbe jutott fertőző tényezők módosítják a belső miliő szerkezetét és működését. Ugyanott abnormis meleg keletkezik, a nedvek dezintegrálódnak, a spiritusok tevékenysége változást szenved. Az emésztési funkciók lecsökkennek. Nedvromlásos gócok, helyi gyulladások alakulhatnak ki. Az elhúzódó, rosszindulatú kórképek a „putrid" lázak fogalomkörébe tartoztak. A legveszélyesebb putrid lázak között tárgyalja Avicenna a legfontosabb fertőző betegségeket (pestis, himlő, typhus-féleségek), valamint a malária változatait. Az akut lázas betegségek típusos lefolyása a humorális kórtan ideális modellje. E pathologiai dráma csúcspontja a mindent eldöntő krízis. Ez jó esetben az addigra elkülönített romlott nedvek távozását jelentette, kedvezőtlen esetben viszont a betegség egy súlyosabb szakaszába lép át. A Kánon alaposan elemzi ezt a problémát. Felsorolja az eredményes krízis jeleit. Ezek: erős pulzus, mély egyenletes légzés, nyugodt alvás, lehűlés, majd kellemes közérzet, jó étvágy. Rossz jelek: fejfájás, émelygés, nehézlégzés, nyugtalanság (a beteg az orrához nyúlkál), rossz szagú lehelet, exsiccált állapot, alvászavar, esetleg zavartság, elgyötört külső, decubitusok. Avicenna megemlíti, nem annyira meggyőződésből, mint inkább az antik hagyományok tiszteletéből, hogy a kríziseket többnyire a betegség 7. napjára várják. E gondolatkörhöz tartozik még a recidivák és halálokok körülményeinek taglalása. Az akut lázas betegségek kezdetén célszerű a toxikus anyagok eltávolítására hashajtást, hánytatást és általában vérvételt is alkalmazni. Avicenna azonban hangsúlyozza, hogy mindig a beteg általános állapotából kell kiindulni, figyelembe véve az alkati jellegzetességeket is. A vérvétel például csak sanguinikus konstituciójú embereknél igazolható egyértelműen. Fenyeget ugyanis a túlzott vérvesztés esetében a virtusok meggyengülése, ami veszélyes. E körültekintést az orvosok többnyire elmulasztották. Fenti elvek szerint fogtak hozzá a pestises betegek gyógykezeléséhez is. Nekik