Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

E jellemzésben tehát felsorakoznak előttünk a parenchymas és vascularis májdecompensatio jól ismert tünetei. A májkiválasztás zavarainak okai között, a sematikus humorális és virtuszavarok mellett Avicenna nagy figyelmet szentel a hypertrophiés, daganatos és tályogos folyamatoknak. Az utóbbiak minden bizonnyal gyakoribbak voltak mint manapság, főként az ascendáló parazitás infestatiók és a megoldatlan hasi sebészeti kórképek miatt. Gondosan kidolgozott a májbajok elkerülésének rezsimje. Az ajánlott gyógyszerek között az amarák, a cinammonium, a mirrha, a sáfrány, az endivia campestris és némely illatos bor emelhetők ki. Az epehólyag pathologiájában kerül sor az elzáródásos sárgaság klinikumának ismertetésére. Áttekintve azonban az epeútrendszer akadályainak lehetőségeit nem tesz említést a kőképződés jelentőségéről, illetve az epekőbetegségről. E problémakör megközelítéséhez úgy látszik a jatrokémiai szemléletnek kellett megérnie (Paracelsus „tartaricus" kórcsoportja). Az epekőgörcsöt az „epés" kólikák között tartja számon. Ez pedig már a bélpathologia területe. A valódi kólika, mint nevéből is kideríthető, a vastagbélben keletkezik. Leggyakoribb oka a Kánon szerint, a belső hideg hatására létrejövő besűrűsödés (spissitudo), melyhez azután zsírképződés társul. Ha az elzáródás a vékonybélre is átterjed, kialakul az ,,

ileus". A bálbetegségek tárgykörében aprólékosan ismerteti a bélparaziták kórokozó szerepét. Minthegy 40-féle antihelmintikumot sorol fel. Az enterologia részt az aranyérbántalmak, illetve azok részletes therápiája zárja. Avicenna különleges figyelmet szentelt a bálkólikák és a vesekőgörcsök elkülönítő diagnosztikájának. Az előbbinél a nagyobb fájdalmat tartotta jellemzőnek. A fájdalom a kólikánál felfelé terjed, a vesekőnél ellenkezőleg. A vesefájdalom általában hajnalban lép fel, a bélkólika akkorra csendesedik el. A székürítés oldja a kólikagörcsöt, a vesekő esetében ennek nincs hatása. A szerző szerint a mozgás jól befolyásolja a bélkólikás fájdalmat, a vesekőnél ez hatástalan. Az általános tünetek (elesettség, verejtékezés, hányás) a bélkólika eseteiben kifejezettebbek. Hozzátehetjük azonban, hogy e súlyos „bélkólikák" valószínűleg mechanikus bélelzáródásnak feleltek meg. A vesék funkciójáról elöljáróban megtudhatjuk, hogy azok a kiválasztási folyamatokat egészítik ki. Nem lenne rájuk szükség, ha a megelőző emésztési tevékenység tökéletesen menne végbe. A vesebajok kórtanában szintén a komplexiózavarok tehetők elsősorban felelőssé a vizeletkiválasztás anomáliákért. Hangsúlyozza emellett az anatómiai rendellenességek, a traumás következmények, a tumor, a bevérzések és a kő gyakori pathologiai szerepét. Az idült vesebaj jelei között a híg, idővel megkevesbedő vizelet mellett többek között említi a gyakori fejfájást és a látás romlását is. A gyógykezelésről szólva, ilyen esetben tiltja a diuretikus szerek erőltetését. Ellentétben az epekővel, Avicerinának sok közlendője van a vesekő keletkezéséről. Ennek okai között a pangásos állapot, a viszkózus táplálékok, az expulziv virtus gyengesége, illetve az attractiv fokozódása, az előzetes májemésztés elégtelensége egyaránt szóba kerül. Megelőzésére körültekintő, racionális étrendet javasol. Az urológiai kövek műtéti eltávolításának elveit és gyakorlatát a hólyagbetegségek fejezetében tárgyalja, érezhetően bő tapasztalatok alapján. Ebben a fejezetben foglalkozik még a vizelet és a vizelés rendellenességeivel. Felsorolja a dysuriával, oliguri-