Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

gyakorol a belső hőfelhalmozódás ellensúlyozására. Kilégzéskor viszont a tüdő eltávolítja az elhasználódott légnemű anyagokat, a spirituszok hulladékát. Avicenna részletesen elemzi, hogy milyen betegségekre utal a „gyors", a „magas", az „alacsony", a „szaggatott" stb. légzés Az asthmás típusú nehézlégzés kezelésében a hangsúlyt a felhalmozódott nedvesség megkötésére, szárítására és felmelegítésére helyezi. Ennek megfelelően hibának tartja a hideg kvalitásúnak tartott ópium adását ilyen esetben. így indokolja a maga módján ezt a máig is helytálló felfogást. Megkülönbözteti a tüneti, átmeneti jellegű mellhártyafájdalmakat azoktól, melyek a mélyebben lezajló parenchymas gyulladásokat kísérik. Körültekintően jellemzi a peripneumonia, a phtisis és a tüdőtályog klinikumát. Összefoglalóan megállapítja, hogy valahányszor egy gyulladásos folyamat elhúzódik, a nedvekből körülírt, durva kicsapódás keletkezik. A szív pathologiájáról viszonylag kevés mondanivalója van. Ennek elsősorban az az oka, hogy abban az időben a szív központi haemodinamikai szerepét még nem ismerték fel. Megemlíti azonban, hogy a szív „ulcusának" (ami infarctusnak felelhet meg) gyakori jele a bal mellbimbó körüli fájdalom. Ehhez-— egy idegen adatra hivatkozva — hozzáfűzi még azt, hogy ilyen esetekben nem ritka a bal (!) orrnyílásból kiinduló vérzés (Liber III. 209.). A topográfiai szempontnak megfelelően a szívbajok fejezetét a mell betegségei követik. Ezek közül a nők különböző típusú emlőgyulladásaival és daganataival foglalkozik a legtöbbet. A gyomor funkcióit az étvágy, a táplálék hatása, a belső vegyi miliő, az emésztési és kiürítési képesség, a szomszédos szervek állapota és a lelki diszpozíció befolyásolják. Betegségeinek alapjai a komplexióváltozások, a spiritusoktól függő motilitászavarok, melyeket elsősorban a mennyiségi és minőségi étrendhibák idéznek elő. A kiváló tünettani elemzésekből (émelygés, csuklás, hányás, fájdalmak stb.) kitűnik, hogy a fekélybetegséget és a daganatos folyamatokat a szerző élesen elkülönítette egymástól. A máj, mint az antik felfogás értelmében központi vérképző szerv, uralkodó helyzetet foglal el a hasűri szervek között. Szinte valamennyi szervvel bonyolult kölcsönhatásban áll. Jól érzékelteti e szemléletet a „májgyengeség" címszó alatt leírt kórállapot. A májgyengeség ismertetésekor Avicenna a következő pathomechanizmusokat vette számításba: az epeürülés dinamikus vagy mechanikus akadályozottsága — a lép, a vesék, a méh és genitáliák felé történő véreifolyás bármilyen okú elégtelensége — a gyomor és bélrendszer felőli tápanyagutánpótlás zavarai (éhezés, emésztési hibák, toxikus viszonyok stb.). A májgyengeség más régiók (leggyakrabban a tüdő) betegségeinek és lázas állapotoknak is lehet a következménye. A májműködések lelassulásához vezethetnek a májban kialakult gyulladások, tályogos, daganatos és egyéb elváltozások. Ezzel kapcsolatban szerepelnek a digestiv, retineáló, attractiv, expulzív stb. virtusok károsodásai is. E megfontolásokat gazdag és hiteles tünettan követi. A máj gyengeségben szenvedő ember bőrszíne sápadt, sárgás árnyalatú. Ha a lép is érintett, úgy sötétebb tónusú. A beteg csendesen viselkedik, fáradékony. A férfiak nemi jellege elhalványul. A vizelet híg, (igazolva a máj elégtelen működését). Jelentkeznek a jobb bordaív alatti fájdalmak, a meteorismus és az étvágytalanság. Utóbb icterus alakulhat ki. Oedemakészség észlelhető, a „vízbetegség" egyéb megnyilvánulásaival. Ilyenkor gyomorvérzések is előfordulnak.