Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

Az agy nosologiájában jelentős helyet foglalnak el a fejfájások. Avicenna sorra veszi a különböző komplexiókra jellemzőket, továbbá a külső hőingadozásokra, a napszúrásra, lázakra, szag és vegyi ingerekre bekövetkező, a helyi és perifériás gyulladásokat, a férgességeket és a túlérzékenységeket kísérő kephalalgiákat. Kitűnően mutatja be a migrént. Az utóbbi kezelésére a purgáláson és vérvételen kívül, a hűsítő tapaszok alkalmazását és a mustáros bedörzsölést ajánlja. A meleg és hideg típusú fejfájások therápiájában a fentebb már ismertetett elvek szerint jár el. A perifériás idegpályák betegségei között külön tárgyalja a mozgató és érző szférák laesióit. Gyakran hivatkozik a humorális és virtuszavarokra (az utóbbiakkal magyarázza például a tetanusznál észlelhető ellazulási képtelenséget). Anatómiailag értelmezi viszont a csigolya összeroppanása miatti traumás és egyéb perifériás bénulásokat. A szembetegségek igen terjedelmes fejezete a szerző nagy jártasságát bizonyítja e specialitásban, mely egyébként is az arab medicina erőssége volt. Külön foglalkozik a látószerv egészségének megőrzésével : a por, a füst, a szennyezett levegő, a szelek, a hőingadozások, a megerőltetések elkerülésének jelentőségével. A felsorolt kórtényezők többségükben kötőhártyagyulladást okoznak. Akut konjuktivitisszel kezdődik a „szem rühessége" (trachoma) is, mely a későbbi hypertrophiás szakban maradandó corneahomály esetleg szemhéjbefordulás kialakulásához vezethet. Kezelésében colliriumok, kenőcsök, porok javasoltak, melyeknek hatóanyagai között aloe, sáfrány, rézszulfát, ólom és aranyvegyületek fordulnak elő. A szemészeti rész a többi fejezethez képest anatómiailag igen részletezett. Külön tárgyalja a cornea gyulladásait, daganatait, fekélyeit és traumás elváltozásait. Ismerteti a hályogbetegségeket, a könnytömlő kórképeit, a szem mozgászavarait (a befeléforduló szemgolyó visszatérítésére az ellenkező oldalon egy piros fonal, vagy gyertyaláng elhelyezését javasolja). Sorra veszi a mikrophtalmia és a protrusio pathologiáját. Részletezi a szemhéj és a szempillák anomáliáit. A látás hibáit, köztük a farkasvakságot is részben humorális okokkal, részben a megfelelő spiritus zavarával magyarázza. A fül betegségeinek megelőzésére tanácsolja a porszennyeződések és az intenzív hőhatások elkerülését. Célszerűnek tartja továbbá, hogy a hallójáratokat hetenként mandulaolajjal öblítsék. Ennél is hatásosabb a híg ecetes oldat alkalmazása. Az orrüreg pathológiájában kiemelten foglalkozik az orrvérzésekkel. Ennek hátterében a különböző jellegű nedvpangások állnak. Főleg a plethoras állapotok tehetők felelőssé, de Avicenna felhívja a figyelmet a himlőt, a tüdő és máj betegségeket kísérő epistaxisra is. Hangsúlyozza a sárgasággal együtt járó orrvérzés hajlamot. Minthogy számos esetben az epistaxist kifejezetten gyógyhatású kiürítő mechanizmusnak fogta fel, külön fejezet tárgyalja, miként lehet azt mesterségesen is provokálni. Az orrjáratok fekélyeinek (köztük az ozaena) kezelésére ólom emplastrumot, muculago cydoniit, lenolajat és kakaszsírt ajánl. A szájüreg kórtanának jelentősége abból adódik, hogy az agyból leszálló, illetve a gyomor-béltraktus felől kommunikáló kóros anyagok itt találkoznak. Ezért oly szerteágazó és sokszínű a gingiva, a nyelv és a garatür tünettana. A preventív fogápolásra vonatkozó tanácsok között említi a savas, szirupos, könnyen romló, túl hideg-meleg ételek kerülését, továbbá a fogkefe használatát. A tüdőbajok többségét Avicenna szerint a túlzott hideg vagy meleg levegő okozza. Az ismert humorális pathomechanizmusokon kívül kitér a belégzéskor bekerülő száraz szennyező anyagok kórtani jelentőségére is. A szervezetbejutó levegő a spiritus vitális egyik alkotó eleme. A belélegzett levegő emellett nélkülözhetetlen hűtő hatást