Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1976, No. 3, 1977, No. 3. (H. Szende Klára)

még számos kézirat felbukkanására lehet számítani. Az újonnan előkerült példányt a szerző 1348—1400-ra datálja és svábalemann nyelvterületre helyezi. Rákóczi Katalin DIE WAAGE Bd. 15. No. 3. — 1976 Jetter, Dieter: Bauwerke der Nächstenliebe. Hospitäler in Spanien. (85— 95. p.) Dieter Jetter orvos, aki 1971 óta a kölni egyetem orvostörténésze építészeti szempontból ismerteti a spanyol kórházakat. Elsőnek az 1356—1357 között Granadában épített, V. Mohhamed Abd Allah alapítványa tekinthető. 1844-ben összedőlt, de a ház muzeálisán értékes, szép részeit sikerült jól elhelyezni, és a megmentett építési terv szerkezeti részleteiből jó képet alkothatunk róla. A betegek házát félig perzsa jelöléssel ,,Bimaristan" vagy ,,Maristan"-nak nevezték. Ilyen épület a Granadában ma is álló, régi karavánszerájhoz hasonló Casa del Carbon. 1400 előtti időben a zarándok-menedékszállások nemcsak a betegek, de az egészséges vándorok érdekeit is szolgálták és annak megfelelően is építették. A Casa del Carbon homlokzata gazdag ornamentikával átszőtt, ún. „patkóboltozat", mely Granada építőművészetének egyik legszebb emléke. 1400 után Granada visszahódításával és Amerika felfedezésével (1492) a gyógyító célú intézmények építésének terén is nagy fellendülés mutatkozott. 1409-ben nyitotta meg a szerzetes Gilabert Jofre a keresztény világban az első őrültek házát (az iszlám bagdadi, kairói és még a Fezi-i tébolyda is kétségkívül régebbi). A legszebb kórházak II. Aragoni Ferdinánd és kastiliai Izabella uralkodása alatt épültek. Ilyen a San Juan Hospital Burgosban (1473) és egy másik elragadóan szép kis kórház Montblanchban Tortosától délre. Legismertebb a Hospital de Santa Cruz, mely a spanyol renaissance ún. „plateresco" stílusban épített homlokzatáért nevezetes. Kapujának gazdag ornamentikájában a Jeruzsálemi Kereszt van beillesztve, a félköríves mezőn a „vera cruz" megtalálásának történetét ábrázolják. Az egészet gazdagon díszített ablakok és párkányzatok egészítik ki. Az író részletesen ismerteti a granadai Hospital Real bejáratának és az egész épületnek méltóságteljes szépségeit. A „siglo doro"-ban a spanyol Caritas nagy újítója San Juan de Diós volt. Követőit „Hermanos de la Caridad" néven nevezték, a németek „Barmherzige Brüder"-ként ismerték őket, mi „Irgalmas Rendről" beszélünk. Szimbolikus jelük a gránátalma: a sok szemes magot burkoló csésze a felebaráti szeretet jelképe, felette a betlehemi jászol reményt hozó csillagával, mindez bezárva egy kereszttel. A halászok számára készült kórházakat „Marbellának" nevezték. Dús vegetációval körülvett békés helyeken állt egy-egy ilyen alapítvány (ma dúsgazdagok pihenőhelye). A 19. század számos kórházépülete ma is áll és működik. A kórházak azonban nem voltak szakosítottak, és Spanyolországban gyermekklinika, szem- vagy bőrgyógyászat ma is alig található. Bd. 16. No. 3. — 7977. Jetter, Dieter: Bauwerke der Nächstenliebe. — Hosptiäler in Italien (95— 100. p.). Az olasz kórháztörténet kezdetéről alig van képünk. A legelső gyógyítóhely Róma Tiberis-szigetén alakult. Ma már semmi sem látható a császárok korában még fennálló templomból és fekvőcsarnokból, de a sziget keleti oldalán található egy evezőshajó formáját utánzó alap és a gyógyító isten Aszklepiosz.