Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1976, No. 3, 1977, No. 3. (H. Szende Klára)

Ez az intézmény is, mint általában a többiek, elsősorban a rabszolgákkal foglalkozott. A népvándorlás vihara és a fiatal kereszténység, mely alapjaiban forgatta fel a római világot, e téren is változást hozott. Újfajta gyógyintézményeket létesítettek a keleti Földközi tenger országaiban levő minták alapján. Klastromokkal együtt xenodochiumok létesültek, az idegenek és zarándokok menedékeként. Az Aszklepiosz szentélyek nyomán, az Itáliából Frankhonig vezető úton épültek, és a korai középkorban a szerzetes közösségeknek megfelelően rendezték be őket. így alapította 529-ben Monte Cassinóban Nursiai Szent Benedek az első Benedek-rendi kolostort. Kevéssé biztosak értesüléseink a korai Benedekrendi települések kolostori kórházairól. Genovától keletre Bobbióban és Rómától északra infirmáriumok voltak. A klastromok rendtartása a „disciplina Farnensis", a francia Cluny-ben levő kolostor szerinti rend volt. A Benedek-rendiek cluny-i reformja alapján épültek egy századdal később a cisztereké, akiknek köszönhetők azok a kórházépületek, melyek ma is megtalálhatók Itáliában. Első helyen áll Fossanova, Romától délre. 1135-ben alapították. A templomtól keletre található a beteg és öreg szerzetesek infirmáriuma. Itt fejezte be életét idős korában Aquinoi Tamás. Az antonitáké volt San Antonio di Ranversóban az Ospedaletto. Az 1300 körül alapított zarándokmenedék a Susa völgyben fekszik, mely ma is fontos közlekedési út Franciaországból FelsőOlaszországba. Elsősorban a XI. században elterjedt ragályos betegségben, a Szent Antal tüzében (ergotizmus) megbetegedetteket gyógyították. A kereszténység legkiemelkedőbb és legfontosabb kórháza a római Archispedale di Santo Spirito in Sassia, a Szentlélek kórház volt. Sussex királya alapította 800 előtt, innen a Sassia elnevezés. A pápa kórháza gyorsan fejlődött és célja volt, hogy modellként szolgáljon a világ minden részén. Gyakran újították, vagy építették át, de legrégibb része ma is látható. A pápa a Tiberis-parton két óriási csarnokot emeltetett. A szentély nyolcszögletű felépítményén úgy állt a középső oltár, hogy a betegek éjjel is, nappal is láthatták. Az olasz kórházépítkezés jellemzője a nyílt előcsarnok, a „Loggia" volt. Ezt különösen jól Toscanában valósították meg. A kórházkapunál mintegy az úton volt az „ambulantia", a gyors segítségre szorulók helye, a falak mögött a „stationäre", a súlyos betegek és haldoklók felvételére. A kórház előtti út színpadszerűén emelkedett, hosszú lépcsők vezettek fel a szélesre nyitott előcsarnokba, és a törékenynek ható oszlopok elegáns ívben vették körül a Caritas e nyilvános színpadát. Ezt legszebben az 1218-ban vagy 1277-ben alapított Ospedale del Ceppo mutatja Pistoiában. A világhírű színes kerámiájú plasztikája Giovanni della Robbia munkája (1525—1535). Említésre méltók a járványkórházak, melyek a középkor végén fejlődtek erősebben. Az első pestisház Velence ösztönzésére Dubrovnikban, az akkori Raguzában épült. Milánó városközepén a pestisudvar kápolnája ma egyházközség. A három nagy járványállomáson kívül csodálattal szemlélhetjük az anconai Lazarettót. Ötszög alakú és mint egy úszó hajó vagy erődítmény a kikötőhöz horgonyozva állt a fontos adriai kikötőben, hogy védje a templomvárosokat. Itáliában sok szegényházzal is találkozhatunk. Hátterükben a 17. és 18. sz.ban elmegyógyintézetek és katonai kórházak is fennálltak. H. Szende Klára