Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1979, No. 1—4. (Rákóczi Katalin)
az a változás, amit a tudományok újkorának szokás nevezni. Bd. 63. Heft 4. Sprandel, Rolf: Vorwissenschaftliches Naturverstehen und Entstehung von Naturwissenschaften (313—325. p.). A mai természettudományok gyökereit a 13. században kell keresnünk. Arisztotelésznek a fizikáról írott 8 könyve az európai fejlődés szempontjából akkor vált fontossá, amikor a párizsi egyetem artes fakultásán kommentárok készültek róla. Az egyház élesen elhatárolta magát e kommentároktól, és egy 1272-es pápai határozatban megtiltotta az egyetemnek, hogy teológiai kérdésekkel foglalkozzék. Ettől kezdve a természettudomány önálló diszciplínává válhatott. A párizsi egyetem a 14. század végén már elveszítette vezető szerepét, de Arisztotelész tana már a 13. században Európaszerte elterjedt. Oester le, Hans J.: Die hippokratische Schrift „Über die Umwelt" und eine unbekannte arabische Tradition zur Hippokrates-Vita (326—337. p.). Az ókorkutatók egy része erősen megkérdőjelezte Hippokratész „A környezetről" c. írásának szerzőségét. A kutatók másik csoportja — így e cikk szerzője is — állást foglal Hippokratész mellett. Véleményét egy arab hagyománnyal támasztja alá, amely a szerző szíriai utazásában gyökerezik. Az ott tapasztalt környezeti sajátosságok, amelyek a levegőre, vízre és felszínre vonatkoznak, bizonyítják Hippokratész szerzőségét. Gallez, Paul: V Amérique du Sud sur une carte arabe du IX s siècle (338—355. p.). A szerző korábbi műveiben már bebizonyította, hogy H. Hammer térképén (1489) a „Sárkányfarok" Dél-Amerikát ábrázolja. Előzménynek az arab Huwarizmi 9. századból való világtérképe tekinthető, amelyen ugyanaz a sárkányfarok látható egy szűk tengeri úttal és nagyobb szigettel, valószínűleg a Magellán-út és a Tűzföld egyik korai ábrázolásával együtt. A két térkép forrásai eddig még nem kerültek elő. Arrighi, Gino: Über eine Übersetzung der Euklidischen „Elemente" in italienischer Sprache (356—366. p.). A bresciai egyetem tulajdonába került Carlo Vigano magánkönyvtára, amely az exakt tudományok szempontjából értékes anyagokat tartalmaz. Az Euklideszi kézirat az az „Elemek" első két könyvének teljes, a harmadik könyv egy részének olasz nyelvű fordítása ábrákkal és néhány latin szó betoldásával. A szerző a 16. századra datálja és olyan fordítótól származtatja, aki nem ismerte eléggé az olasz nyelvet, esetleg nem is volt toscan születésű. A fordítás a matematika szempontjából érdemel figyelmet. Buhmann, Dieter: Paläopathologie im Süddeutschen Raum (367—391. p.). Régészek és orvostörténészek interdiszciplináris együttműködése olyan korok egészségügyi viszonyaira derített fényt, amelyekről nincsenek írásos emlékeink. A délnémet nyelvterületen föllelt emlékek alapján szinte minden előfordult betegségre, annak gyógyítására, az eszközkészletre lehetett következtetni, akkor is, ha a leleteknek csak egy része volt értékelhető. A szociológia, kultúrantropológia szakemberei az egyes kultúrcsoportok szokásaira, erkölcseire és kultikus cselekedeteire találtak új forrásanyagokat, és összehasonlításokat végeztek a mese-, mondakincs és egyéb írásos, emlékekkel. Haage, Bernhard Dietrich: Handschriftenfunde und Nachträge zum „Pestgedicht des Hans Andrée" (392— 406. p.). A szerző nyelvi és tematikai sajátosságánál fogva besorolja a német szakpróza egyik sokat forgatott és több változatban fennmaradt „pestis-költeményét", amely feltehetően Hans Andree-től származik, a már ismert fejlődési sorba. A pestis elleni védekezés évszázadokon át foglalkoztatta az embereket.
