Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

1. A különböző eredetű, meleggel együttjáró komplexiók esetében: az aloe, az endivia, az ámbraolaj, a coriander, a tamariszkusz, a foeniculus, az almaolaj, a tök, az uborka, a mákony, a tevetej, a cukrok, a mandulatej, a szántál, a rózsaolaj, a gránátalma, a savanyú vizek, a hideg fürdők, a deriváló és revulzív vérelvonás, az ólomtapaszjavasoltak. 2. A hideg jellegű komplexiók ellensúlyozására: az ánizs, a kámfor (ambivalens), a fodormenta, az euforbium (ambivalens), a helleborus, az abszint, a kéngőz, külsőleg a mustár, a lenolaj, az olívaolaj, a galambszív, a melegfürdők, a testgyakorlatok, ledörzsölések és a purgálás használatosak. A Kánon 2. könyvének sok érdekes gyógyszerajánlása közül itt most csak néhányat emelünk ki. Megtudjuk, hogy a veszett kutya máját és vérét eredményesen lehet felhasználni a friss veszettségi fertőzések kezelésére, amennyiben ezeket az anyagokat a sérülés sebébe bedörzsölik. A kezdetleges immunizálási eljárás értékéről írja: „Et iam dictum est, quodipsum prohihet metum aquae, iam vixerunt per illud quidam eorum" („És már mondották, hogy ez magában akadályozza a víziszonyt és egyesek már éltek ezzel a módszerrel...") (Liber II. 94.). A gennyes sebek kezelésére a külsőleg alkalmazott gombatenyészetet ajánlja. E bevált gyógymódot Avicenna a gomba hideg kvalitásával értelmezi. Ma a jó eredményeket antibiotikus hatással magyarázzuk. Egyébként ugyancsak gombakészítményt javasol a kifekélyesedett bőrlepra kezelésére is. Ezen Indiából származó kátrányszerű anyag (al fulad) táptalaja a vadkecskék vizelete volt (Liber IV. 347.). A Kánon gyógyszeranyagai között egyaránt találunk állati, növényi és ásványi eredetűeket. Az állati produktumok között gyakran fordulnak elő: a tojás, a tej és a tejtermékek, a méz, az állati zsír, a hal húsa és szervei, a lép, a cantharidin, a különböző eredetű vizelet, olykor széklet. A már említett növényi gyógyszereken kívül sűrűn találkozhatunk: a mirtusszal, a borókával, a csalánnal, a hagymával, az írisszel, a kikiriccsel, a farkasalmával, a mirrhával, a nárcisszal, a babérlevéllel, a ciprussal és a fokhagymával. Az ásványi szerek előtérbe kerülése jórészt az arabok műve volt. Ezek közül említést érdemelnek: az antimon, az ólom-készítmények, a borax, a higany, a cink, réz és vas szulfátjai, a kén, a timsó, az ammóniák, a mész, a bor, az ecet, a magnéziumsók, a különböző arzénes sók, az ásványvizek, a gumi arabicum. A gyógyszereket igen változatos formákban (porok, esszenciák, oldatok, gyökerek, preparátumok stb.) alkalmazták. Az első két könyv tanítása készíti elő a Kánon 3. könyvében előadott részletes betegségtant. E legnagyobb terjedelmű (22 fejezet) összefüggő anyag ismertetésekor a szerző a témaköröket topográfiai szempontból taglalja. Elsőként mindig az egyes szervek vagy régiók anatómiáját mutatja be. Ezek az adatok a megelőző fejlett alexandriai és galenoszi bonctan színvonalához képest nem jelentenek előrelépést, helyenként elnagyoltak. A Kánon anatómiai leírása inkább a szóbanforgó testrész rendeltetését és működését tárgyalja, azok jellemző sérülékenységét és betegségformáit. Nem hiányoznak az arisztoteleszi-galenoszi szellemben kifejtett teológiai hozzáfűzések sem. A szem például azért helyezkedik el a koponyaüregben, hogy ilyenformán a legmagasabb pontról őrködve, a legmegfelelőbben teljesíthesse ellenőrző, vezérlő érzékszervi feladatát.