Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1978, No. 1—4, (Némethy Ferenc)

kai kísérletezik. Betegeit alaposan ismeri, hangsúlyozza az ember testi és lelki adottságainak egységét és erre építi terápiáját. S. Freud tanainak csak egy részét akceptálja. Az álmok jelentőségét elismeri Klaesi, de alapvetően más értelmezéssel, mint Freud. Tudományos kapcsolata volt korának jeles orvosaival, pszichológusaival — A. Adler, C. G. Jung —, mégsem nevezhető egyik irányzat képviselőjének sem. Az endokrinológia terén fenomenológiai vizsgálatokat folytatott, olyan módszert alakított ki, amely méltán elnyerte a szakemberek elismerését. Rákóczi Katalin MEDIZINHISTORISCHES JOURNAL — 1978 Band 13. Heft 1/2. Fridolf Kudlien a gyónás és a gyógyulás kapcsolatát vizsgálja azokban a kultúrákban, amelyekben a betegséget a bűn következményének tartották ( Beichte und Heilung, 1—14. p.). E felfogásból szerinte önként adódik, hogy a bűnök megvallása (gyónás) a gyógyulás előfeltétele legyen. Ennek nyomait az asszírbabilóniai, az egyiptomi és a szíriai kultúrában ki is mutatja. A görögöknél — bár vallási parancsok áthágását a betegség lehetséges okának vélték (az Iliászban pl. Agamemnón vétke miatt sújtja Apollón pestissel a görög sereget) — a bűn megvallása csak elvétve (s valószínűleg keleti hatásra) szerepel az istenek kiengesztelésére és a betegség eltávolítására szolgáló teendők között. A rómaiak „polgári" önérzete sem kedvezett a bűnvallomástétel elterjedésének, bár a betegségek büntetésjellegét közülük is sokan hitték. A kereszténység — a közhiedelemmel ellentétben — nem állította a személyes bűnök és a testi betegségek oki-okozati kapcsolatát, amint ez Jézusnak a vakon született ember meggyógyításakor mondott szavaiból is kitűnik: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem azért történt ez, hogy Isten ereje nyilvánvalóvá váljék" (János, 9,3). Nem ellentétes ezzel az egyházatyák tanítása, amely szerint a bűn a lélek betegségének oka, s a gyógyulás előfeltétele a bűnök megvallása, vagyis — Origenész erőteljes hasonlatával élve — „a lelket mérgező anyagok kihányása" a gyónásban. Az ilyen megkönnyebbülés pszichoterápiás jó hatása kétségbevonhatatlan. Christian Hünemörder az I. Kelemen pápának (ur. 88—97) tulajdonított, de valójában a 3. század elején keletkezett ún. ál-kelemeni iratokból kiindulva mutat rá arra, hogyan élnek tovább az antik természetismeret egyes elemei az egyházatyák írásaiban s válnak a középkor, sőt a korai újkor természetszemléletének hagyományos részeivé (Studien zur Wirkungsgeschichte biologischer Motive in den Pseudo-Klementinen. 15—28. p.). Példái: a menyét a száján keresztül fogan és a fülén át ellik; egyes madarak (a tyúkok is) néha a széltől vagy a portól megtermékenyítve tojnak; egyes állatok — mint pl. a nyúl és a hiéna — időnként változtatják a nemüket: hol hímek, hol nőstények; mások a földből keletkeznek és abból táplálkoznak, mint pl. a vakondok ; a darazsak a lovak rothadó húsából kelnek életre, a méhek viszont a szarvasmarhákéból stb. Johannes von Helmont (1579—1644) nevezetes „fa-kísérletének" gyökerei is az ókorig nyúlnak viszsza. E kísérlet azt volt hivatva igazolni, hogy a növekvő fa nem a földből, hanem kizárólag a vízből és a levegőből szerzi táplálékát és gyarapítja súlyát. J. Stahnke (Brief M. V. Lomonosovs an I. I. Suvalov, 29—49. p.) Mihail Vasziljevics Lomonoszovnak (1711— 1765) egy 176l-ben kelt terjedelmes levelét közli „az orosz nép szaporodásáról és fenntartásáról". A címzett: Ivan Iva-