Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1978, No. 1—2, 1979, No. 1—2. (Grynaeus Tamás)

az az igény is, hogy a fejlődés maguk választotta (és nem csak az ipari országok megszabta, rájuk kényszerítette) útját járhassák. Az ellentmondás egyik lehetséges megoldása: a népi orvoslás, tradicionális psychotherápia gondos felhasználása (integráció, ill. ellenőrzött munkamegosztás). A tradicionális orvoslás alapját képező világkép megváltozásához legalább egy-két generáció szükséges. Az ethnomedicina éppen ebben az időszakban tolmács és vezető a technikai kultúra és a fokozatosan átalakuló helyi kultúrák között. Schiefenhövel, Wulf: Aus der Werkstatt —

Einige Gedanken zu Curare (10—12. p.) a folyóirat kettős jelentéséből szellemesen vezeti le célkitűzéseit: dialógus az orvostudomány és ethnológia között (curate, lat.: gyógyítok, gondoskodom; a curare nyílméreg a „primitívek" mély természetismeretére utal). Ha a beteg és az orvos két különböző kultúrához tartoznak, akkor egymástól eltérő, kultúra-specifikus nosológiai fogalmi vonatkoztatási rendszerük van. Heller, G.: Wege der Diagnose: die Erhebung der Anamnese bei einer Patientin mit Asthma bronchiale in Cautara (Nepal) (15—24. p.) c. cikkében a tamangok között szerzett tapasztalataiból idézve, példán mutatja be, hogy egy benszülött asztmás beteg hogyan észleli tüneteit, hogyan elemzi azokat hagyományos betegségfelfogása alapján; s végül : milyen kommunikációs nehézségek alakultak ki a beteg és az őt megérteni vágyó „nyugati orvos" között, aki kénytelen volt a betegtől nyert adatokat a nyugati orvoslás szemlélete szerint rendezni. Sich, Dorothea: Tendenzen zur Schamanenbehandlung bei Krankheit; Teilergebnis einer Verhaltensstudie im ländlichen Korea. (25—30. p.) c. cikke koreai vizsgálatairól számol be. Az ún. Family Health Workereket, a minimális egészségügyi alapképzést kapott helybéli asszonyokat — akiken keresztül bonyolódik le a modern alapellátás, ill. a „fölfelé" való tájékoztatás — bízta meg egyszerű kérdőívek kitöltésével, amit azok igen gondosan végre is hajtottak. Kiderült, hogy a lakosság 90%-a hisz a sámánnők (mudang-ok) gyógyító képességében; közel 75%-uk már fordult is hozzájuk, ezek 60%-ban betegség miatt. 32%-uk elégedett a gyógyítással. Ezeket az eredményeket orvosok és ápolók csoport-képzésében felhasználták, az egyoldalúság, szűklátókörűség kiküszöbölésére. Véleményük szerint a mudangkérdést nem lehet legyintéssel elintézni. Luig, Ute: Accusations as Social Commentary. A Case Study of Malaga (Uganda) (31—42. p.) Kampala (Uganda) egyik vegyes lakosságú városnegyedében vizsgálta rontó varázslat vádjának előfordulását és okait. Evans-Pritchard, Marwick és Mitchell egybehangzó véleményéből indult ki: a boszorkányság és rontó varázslás előfordulása társadalmon belüli feszültségekre, konfliktusokra utal. E városi társadalmi csoportban leggyakrabban sikeresebb vagy családjuktól távol élő férfiak szeretőit (mindkét esetben konfliktuózus, konkurrens kapcsolatról van szó!) érte boszorkányság vádja, elmebetegség jelentkezésével, munkanélküliséggel, egyéb betegségekkel, impotenciával vagy halálos végű közlekedési balesettel kapcxolatban. Úgy tűnik, a rontó varázslás a gyöngék, szegények és irigyek fegyvere; másrészt: konfliktusos helyzetben a boszorkánysággal-varázslással vádolás az egyetlen lehetőség arra, hogy emberi kapcsolataikban katarzis következzék be. A lagosi (Nigéria) egyetem 53 éves farmakológus professzora, Telia, Ayodele: Traditional Medicine — Safety and Efficacy (43—46. p.) c. cikkében vázolja országa egészségügyi helyzetét. A 70%ban nem városi lakosság csak fáradságos, hosszú úttal tudná elérni kitűnő kórházaikat és orvosaikat. A népi orvoslók (traditional healers; herbalists) viszont