Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Avicenna Kánonja és az európai orvostudomány

gyűjtött vizeletet hat órán belül célszerű vizsgálni. A vizeletet sokféle szempontból (szín, átlátszóság, habzás, szag, tapintás, íz) ítélték meg akkoriban. Számos következtetés kristályosodott ki. Ilyenfélék: „A sötét vizelet akut láz esetén rossz jeV\ „A túl hideg vizelet gyenge emésztésre vall.'''' „Lázas betegek vörös színű vizelete a gyógyuláskor kivilágosodik.'''' Avicenna hosszan elidőz a minőségi és mennyiségi vizeletváltozások diagnosztikájánál, amiről igen sok irodalmi adatot is idéz. Foglalkozik a székletdiagnosztikával is. A világosszínű székletet a sárgaság egyik korai jeleként tartja számon. Ismételten figyelmeztet a kórismézés nehézségeire. Véleménye szerint különösen megnehezíti az orvos dolgát, amikor egyidejűleg több betegségfolyamat kombinálódik. Ilyenkor egyes tünetek elfedhetik egymást. Ahogyan fentebb már érintettük, Avicenna a gyógyító és megelőző orvosi tevékenységet egyformán fontosnak tartotta. Medicinájában a gyakorlat két főrészből állt. Ezek: „Az egészséges test vezetésének tudománya és a beteg test feletti uralkodás". (Liber 1.43.) Ebből az elvből kiindulva, a Kánonban igen nagy helyet foglalnak el az élet valamennyi mozzanatára kiterjedő egészségvédelmi útmutatások. Elsősorban azzal foglalkozik, hogy miként lehet a komplexiók ideálisnak tartott egyensúlyát elősegíteni. Ennek leghatékonyabb eszközei: az étrendek, a feleslegesnek vélt anyagok kiürítése, a célszerű mozgások, illetve pihentetés, a lelki egyensúly befolyásolása. Lényegében tehát a res non naturales. Avicenna többek között itt is figyelmeztet arra, hogy valamely komplexio nem statikus, hanem dinamikus állapot. Az orvosnak mindig az aktuális valóságból kell kiindulnia. Végighaladva a kritikus életkorokhoz alkalmazott rezsimeken, a kisgyermekekről szólva, felhívja a figyelmet a kedvezőtlen lelki hatások ártalmára. A félelemre és a szomorúságra, melynek kiszáradás a következménye, a dühkitörésekre, mely a test felhevülésével jár együtt. A restség ellazítja a spiritus animalist és hajlamosít a belek puffadására. Visszatérő álmatlanság esetén a fürdést és a sétákat ajánlja. A Kánon a serdülőkor életrendjében is a testgyakorlatok fontosságát hangsúlyozza. Köztük elsősorban az úszást, mely után kedvező hatású a test masszírozása. Helytelen viszont a testgyakorlatok túlzásba vitele. Ilyenkor sérülések, kimerültség és általános kiszáradás következhet be. Az öregkor ideális rezsimjének elvei között első helyen a mérsékelt táplálkozás szerepel. Számukra Avicenna a vörös óborok fogyasztását ajánlja. A fehér bor inkább az étkezések és a fürdők után kedvező hatású. A torna és az azt követő ledörzsölés az idős korúaknak is jót tesz. Szédülés és az agyi károsodás egyéb jelei esetében azonban e téren helyénvaló az óvatosság. A testgyakorlatok a hasi szervek (máj, lép, belek) pangásakor kifejezetten javasoltak. Célszerű rendezni a gyakori öregkori székrekedést. A Kánon egészségvédelmi tanácsai kiterjednek a különböző évszakok, a meleg és hideg környezet körülményeihez való alkalmazkodásra. Részletesen szólnak a sovány és a kövér emberek, a különböző okokból törékeny egészségűek profilaxisáról. Külön fejezet foglalkozik a tengeri utazásokon alkalmazandó egészségügyi rendszabályokról. Minthogy a Kánon 1. könyve az egész orvosi munka áttekintését kívánja adni, nem maradhatott el a gyógyszerelési elvek ismertetése sem. Ezzel kapcsolatban Avicennának az a véleménye, hogy a betegség előzetes elemzése, az aktuális kórtani történések részletes meghatározása nélkül, nem létezhet tudományos értékű gyógyítás. Az adott komplexiókra és egyéb pathológiai adatokra éppúgy tekintettel kell lenni,