Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Magyar nyelvű egyetemi orvostörténeti jegyzetek - Spielmann J.: Az orvostudomány története (Kenéz János)

Agyondicsért könyvkiadásunk művelődéstörténet címen annyi irreleváns írást jelentet meg díszes formában ; kár lenne, ha ez a remek kis könyv meg jegyzet alakjában lenne kénytelen lappangani. Elpósabácsisodó tudomány-történetírásunknak valósággal gyógyszeréül szolgálna. Vekerdi László Spielmann József: Az orvostudomány története. Marosvásárhely, 1980. 223 p. Spielmann József, a marosvásárhelyi egyetem orvostörténelem professzora, az elmúlt években két alapvető munkával gazdagította a szakirodalmat : a Kriterion Kiadónál jelent meg A közjó szolgálatában (1977) c. tudomány- és művelődéstörténeti műve, most pedig Az orvostudomány története, ami egyetemi tankönyvként látott napvilágot. Az előzőben számos ismeretlen adatra és összefüggésre világított rá, az utóbbi viszont hűen tükrözi orvostörténészi alapelveit: „kijelölni a megtett út főbb állomásait, felmérni az egyes vállalkozások sikerét és kudarcát, megjárni a kiemelkedő, a tudomány egének feszülő hegycsúcsait." Szellemi előfutárának H. Sigeristet lehet tekinteni, aki a Nagy orvosok (Grosse Ärzte) című munkájában irányt mutatott az életrajzi feltárásoknak, a jelen és a múlt kapcsolatának megvilágítására egy-egy életút megrajzolása kapcsán. E feldolgozási stílus ma is hat az orvostörténeti szakirodalomban. Sajnos Sigerist nagy terve, a mindenre kiterjedő és átfogó orvostörténeti kézikönyv megírása, korai halála miatt, csak részben és torzóban maradt ránk. Szakirodalmunk mind a mai napig hiányolja a teljességre törekvő, az alapvető kézikönyvet és e szemléletet tükröző tankönyvet. Talán Bariety és Coury könyve közelíti meg legjobban e törekvést, viszont anyagbőségük ellenére nem törekszenek teljességre, több kisebb nemzet — így a magyar és általában a kelet-urópai népek — adatai hiányosak vagy egyáltalán nem szerepelnek bennük. Az összefoglaló jellegű orvostörténeti munkák, így Wladislaw Szumowski munkája is, de ez vonatkozik a magyar feldolgozásokra is (Demkó, Mayer, Gortvay stb.) elsősorban bölcseleti oldalról közelítik meg az orvostudomány történetét, talán terjedelmi okok miatt, csak a leglényegesebb vonásokat emelik ki, kísérik figyelemmel a fejlődést, miközben alig érintik a tudomány és a művelődéstörténet alapjaiban meghatározó általános történeti problémákat, a gazdasági és társadalmi változásokat. A marxizmus-leninizmus társadalomelmélete érvényesül B. D. Petrov orvostörténelmi művében (1957), amely egyébként német nyelven is megjelent. Nálunk Székely Sándor „Az orvostudomány története" c. könyve, amely az egészségügyi szakközépiskolák részére készült, hasonlóan a marxizmus-leninizmus történeti periodizációján, az osztálytársadalmak figyelembevételével készült. (E művet egyébként Spielmann József ismertette az Orvosi Hetilapban, 1960). Természetesen más követelményeket kell támasztanunk az orvostörténelem egyetemi oktatását szolgáló tankönyvvel szemben, bár a jó kézikönyv is lehet tankönyv és fordítva. Spielmann József ismertetett könyvében, a didaktikus szempontok megfelelően érvényesülnek. Ez a magyarázata — többek között — az ókor orvostudományával foglalkozó fejezetnek, ahol nagyobb teret szentel az ókori népek orvosi ismeretének, azoknak az orvosoknak, akik minden különösebb vizsgáló eszközök nélkül, csupán saját érzékszerveikre hagyatkozva vizsgálták betegeiket és jól is gyógyítottak. E bemutatásnak éppen túlmechanizált korunkban van értelme, hiszen a fizikális vizsgálatot korunkban sem lehet mellőzni, és csak fejlett technika adta információkra építeni, amire a beteg lakásán nem is nyílik alkalom. Talán elég megemlítenünk, hogy a szív-