Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Veröffentlichung aus dem Pharmaziegschichtlichen Seminar der Technischen Hochschule Braunschweig (Grabarits István)

Együtt ismertetjük e két könyvet, mert felépítésük, módszerük azonos. Szinte elegendő, ha a kötetek tartalomjegyzékéhez füzünk néhány gondolatot, máris bepillanthatunk a braunschweigi iskola ma már klasszikusnak tűnő munkájába. Forrásul használták a német nyelvterület gyógyszerkönyveit, taxáit, leltárait. Schröder forrásai: augsburgi, kölni, nürnbergi gyógyszerkönyv számos kiadása, 10 gyógyszerárszabás, néhány patikaleltár. Wietschoreck forrásai: augsburgi, brandenburgi, prágai, württembergi gyógyszerkönyv kiadásai, 21 taxa, 7 leltár. A források kritikai értékelése után meghatározták a szerzők a korra jellemző, jelentős gyógyszerkönyveket — „Deutscher Pharmakopöen-Standard" (DP II., DP III.) — és taxák — Deutscher Taxen Standard (DT II., DT III.) — listáját. A továbbiakban a standard lista gyógyszerkincsével foglalkoznak. A különböző beosztású gyógyszerkönyvek és taxák gyógyszerkincsét hivatott közös nevezőre hozni Schneider professzor felosztási rendszere. Sajnos erről magyar közlemény eddig nem jelent meg, pedig a hazai kutatók számára is hasznos lenne. Schneider felosztási elve alapján Schroder és Wietschoreck osztályokba sorolták forrásaik gyógyszerkincsét. Az osztályozás lényege: két fő csoportba osztja a gyógyszereket: szimpliciák, kompoziták. A szimpliciák négy osztályra tagolódnak, az osztályok pedig alosztályokra: /. nyersanyagok (Grundmaterien), növényi, állati, ásványi eredetűek, 2. Gyógyszerészi termékek (Pharmazeutika) : növényi, állati, ásványi, kémiai eredetűek. 3. A kémiai műveletek termékei (Pharmachemika) : szerves, szervetlen, kevert, galenusi. 4. Kémiai vagy gyógyszerészi műveletek termékei (Chemopharmazeutika) : szerves, szervetlen, kevert, galenusi. A kompozitákhoz a több komponensű szerek tartoznak, három osztályba sorolva. Az egész osztályozás „A" és „B" részre oszlik, aszerint, hogy a gyógyszer patikában vagy azon kívül készül. Az osztályba sorolás után jól értékelhető, minden korban összehasonlítható statisztika készíthető a gyógyszerkincsről. Schroder és Wietschoreck dolgozataiban a statisztikai rész nagy hangsúlyt kap: táblázatok, oszlop-, kör- és vonaldiagramok teszik szemléletessé a kor gyógyszerkincsének alakulását. Önmagában az osztályba sorolás és a statisztikai értékelés is nagy eredmény, sok munkát igényelt. Schroder 10, Wietschoreck 14 forrás adatait tette közzé, forrásonként 2200—3800 gyógyszernevet számolhatunk. A gyógyszertörténet egyik nagy kérdése: a régi gyógyszerek kémiai összetétele. Schroder és Wietschoreck nagymértékben hozzájárultak ennek megválaszolásához. Forrásaik gyógyszerei közül az ismeretlen kémiai anyagokat az eredetihez híven előállították, vegyelemezték, esetleges régi gyógyszermaradványok analízisével összehasonlították. Könyveik nagyobb része a gyógyszerek vizsgálatával foglalkozik. Mindketten 46—46 készítmény vizsgálatának eredményét közlik a gyógyszerre vonatkozó mindenféle adattal együtt. így elkészítették az egyes gyógyszerek monográfiáját, amely a következő részekből áll: 1. elnevezés: gyógyszerkönyvekben, taxákban, leltárakban, egyes szerzőknél előforduló szinonimák; Standard listákban előforduló elnevezések. 2. Irodalmi leírás. 3. Újra elkészítés: előállítás; organoleptikus, kvalitatív, kvantitatív vizsgálat; eredmény. 4. Az eredeti maradvány(ok) vizsgálata: forrás megjelölés; organoleptikus, kvalitatív, kvantitatív vizsgálat; eredmény.