Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schmitz, R.: Die Naturwissenschaften an der Phillips-Universität Marburg 1527—1977 (Némethy Ferenc)

H. Buess: „Vom Beitrag der Schweizer Ärzte zur Geschichte der Neuronentheorie" c. munkája a neuronelmélet kidolgozásával A. Koelliker, W. His és A. Forel e témában szerzett érdemeivel foglalkozik, és természetesen az elmélet körüli elvi jelentőségű vitákkal, melyekben többek között Apáthy is középponti szerepet játszott. Az agymorfológia fejlődését ismerteti P. Glees: „Meilensteine in der geschichtlichen Entwicklung der Grosshirnhistologie" c. tanulmánya. H. Fischgold: „Sources de l'Electroencephalographie" c. igen alapos dolgozata H. Berger EEG-felfedezésének elméleti előkészületeiről és a fontos vizsgálómódszer gyakorlati megvalósulásáról számol be. A szép kiállítású, jól illusztrált kis könyv nemcsak az érdeklődő orvostörténészek, de a gyakorló ideggyógyászok számára is igen sok érdekes és felhasználható információt közöl. Birtalan Győző Schmitz, Rudolf: Die Naturwissenschaften an der Philipps-Universität Marburg 1527—1977, unter Mitarbeit von Armin Geus, Elisabeth Greber, Günter Kauffmann und Jürgen Leib. Marburg, N. G. Elwert Vlg. 1978. 540 S. 108 Abb. Az 1527-ben Nagylelkű Fülöp hesseni tartománygróf alapította marburgi egyetem történetéről már a 400. évforduló alkalmából is megjelent egy alapos monográfia Heinrich Hermelink és Siegfried Kaehler tollából. Anyagát a klasszikus négy egyetemi fakultás (filozófia, teológia, jog- és orvostudomány) fejlődése köré csoportosította. R. Schmitznek, a marburgi gyógyszerésztörténeti intézet igazgatójának most kiadott könyve többet és egyszersmind kevesebbet nyújt elődjénél. Többet, mert az események érdemi tárgyalását az 1945/46-os tanévig folytatja, időrendi táblázataiban és utószavában pedig a 450. évforduló időpontjáig, 1977-ig terjeszti ki; s kevesebbet, mert csupán a természettudományok oktatásának történetét vizsgálja. Eljárását az indokolja, hogy 1963-ban megalakult az egyetem ötödik, természettudmányi fakultása (intézetei nagyrészt a filozófiai karból váltak ki), s a szerző voltaképpen ezeknek a manapság egyre nagyobb súlyt képviselő tudományágaknak marburgi előtörténetét nyomozza. Az áttekintett 450 esztendő alatt bekövetkezett változások jellemzésére álljon itt két adat: 1527-ben az egyetemre beiratkozott 105 diákot 11 professzor oktatta; 1977-ben a hallgatók száma 13 958, a tanszemélyzeté 2172, az egyéb egyetemi alkalmazottaké 4047. Ez azt jelenti, hogy a 74 000 lakost számláló Marburgban kb. minden negyedik embernek közvetlen kapcsolata van az egyetemmel. A kötet fő fejezetei: a fizika (R. Schmitz), a növénytan és a botanikus kert (R. Schmitz), az állattan (A. Geus), a kémia (R. Schmitz), a gyógyszerészet (R. Schmitz), a földtan (G. Kauffmann), az ásványtan (E. Greber) és a földrajz (J. Leib) története. Az egyes fejezeteken belül az illető szaktárgyakat oktató professzorok működése kapcsán, időrendben haladva ismerkedünk meg a tudományágak történetével, mégpedig jóval megelőzve azt a kort, amikor a szóban forgó diszciplína önálló tanszéket kapott. A gyógyszerészet pl. csak 1785-ben vált önálló főiskolai tárggyá a marburgi egyetemen, s újabb 20 évnek kellett eltelnie, míg 1805-ben rendes egyetemi tanszék rangjára emelkedett. A kezdemények azonban már 1529-ben föllelhetők egy oklevélben, amely szerint „az orvosi fakultáson legyen egy olyan doktor, aki a a fizikán és gyógyszertárunkon kívül Hippokratész aforizmáit, Galenos és Avicenna^könyveit