Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schneider, W.: Lexikon zur Arzneimittelgeschichte. Bd. VI. (Grabarits István)

is megismerteti a tanulókkal". Schmitz tehát ettől az időtől kezdve a marburgi gyógyszerészeti oktatás ősei között tartja számon mindazokat a professzorokat, akik bár más tárgyak (pl. matematika, medicina) előadói voltak, de gyógyszerészettel is foglalkoztak. A 18. és 19. század fordulójától kezdve a szervezeti keretek megszilárdulása már határozottabbá és egyértelműbbé teszi az eligazodást. A könyv igazi értéke mégis a régi adatok gazdag feltárásában rejlik, amihez Schmitz professzor tanítványainak részletekbe menő gyógyszerész- és tudománytörténeti disszertációi teremtették meg az alapot. A mű használhatóságát megkönnyíti az egyes fejezetekhez csatolt bibliográfia, a névmutató; s díszére válik, hogy a tárgyalt személyek közül igen soknak hiteles arcképét közli. Némethy Ferenc Schneider, Wolfgang: Lexikon zur Arzneimittelgeschichte. Band VI.: Pharmazeutische Chemikalien und Mineralien. Ergänzungen. 212 p. Band VII.: Gesamtregister. 534 p. Frankfurt a. M. Govi-Verlag, 1975. Schneider professzor gyógyszer történeti lexikonjának két utolsó kötetét vehettük kezünkbe. Az előző öt kötetről két ismertetés jelent meg az Orvostörténeti Közleményekben (66—68 . 1973. 340. p., 78—79. 1976. 286. p.). Mivel sem az első ismertetésben, sem a lexikon későbbi köteteiben az egyes kötetcímek nincsenek közölve, ezért leírjuk azokat: I. Bd.: Tierische Drogen (1968), II. Bd.: Pharmakologische Arzneimittel gruppén (1968), III. Bd. : Pharmazeutische Chemikalien und Mineralien (1968), IV. Bd. : Geheimmittel und Spezialitäten (1969), V. Bd.: Pflanzliche Drogen (1975). Ez a lexikon a XX. század gyógyszertörténeti munkái közül eddig a legjelentősebb mű. Schneider eligazodni óhajtván a régi gyógyszerek dzsungelében, az 1950-es évek elején tudományos módszert dolgozott ki a történelmi gyógyszerkincs megismerésére. Munkásságával hamarosan iskolát teremtett és a saját, valamint munkatársai eredményeit az általa vezetett tanszék kiadványában (Veröffentlichung aus dem Pharmaziegeschichtlichen Seminar der Technischen Hochschule [seit 1969 Universität] Braunschweig) teszi közzé 1957 óta. A hatalmas történelmi gyógyszerkincs megismeréséhez a legfontosabb, egyben mindenkor a kitűzött irányba terelő forrásokat, a gyógyszerkönyveket választotta. Azok közül is kiválogatva a jelentősebbeket, megalkotta az egyes periódusain belül a „Deutscher Pharmakopöen-Standard"-okat. Az így behatárolt német gyógyszerkincs lett a kutatás tárgya, kiegészítve azt egyes ókori adatokkal. A lexikon témánként összegezi az eddigi eredményeket. A lexikon révén Schneider elérte kitűzött célját: gyors és biztos tájékoztatást nyújt a múlt gyógyszereiről, a gyógyszerformákról, felhasználásukról stb. A VI. kötet kiegészítés a III. kötethez; a gyógyszerészi kémiai és ásványi anyagokat tárgyaló részhez. Schneider korábban a gyógyszerészi kémia tudományát művelte, ez az indíttatás adta, hogy a történelmi gyógyszerkincs rendszerezését éppen az előállítás, a kémiai változás oldaláról közelítse meg. Úgy érezzük, hogy a III. kötetben a „D. P.-Standard" források gyógyszerei közül sok nincs osztályba sorolva. A kiegészítés nem ezt pótolja, hanem az egyes kémiai anyagok használatára vonatkozó