Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lupovici, C.—Chapuis, M.—Chapuis, J.: Claude Bernard et la médecine (Bánóczy Erika)

betegségekről szóló szakmai vitákba, melyek a nyilvánosság előtt zajlottak le. Szükség volt az ügyes szónoki képességre, már csak a paciensek meggyőzése és toborzása céljából is. Ezt szolgálták a külsőségek, a magatartás és öltözködés, amire szintén sokat adtak. A hippokratikusok gyakran hangsúlyozták a tartalmatlan fogalmak és elméletek hiábavalóságát. Ugyanakkor ők is a klasszikus nedvkórtan „elemeire" és az ugyancsak meghatározhatatlan „kvalitásokra" építették tudományukat. A „Prognózis"-ban és az „Epidémiák"-ban már jobban érvényesül a klinikai tapasztalat (a tüdőgyulladás klinikai leírása, a székletdiagnosztika, részletes betegségleírások, a kritikus napok). Boncolásokra az i. e. 5. század végétől utalnak. Ezek az ismertetések még felületesek. A „Törések és ficamok"-ban sem a csonttani ismeretekből indulnak ki, hanem a sebészeti rutinból. A „szent betegség" szerzője is leír az epilepsiára jellemzőnek vélt anatómiai elváltozásokat, ugyanakkor durván téved az érpályák meghatározásánál. A szem boncolásánál nem a szerkezet érdekelte őket, hanem a látószerv elemi és kvalitásbeli összetétele. A felületes érhálózatot viszonylag jól ismerték a vérvételi helyek meghatározása miatt. Az emberi sectióktól idegenkedtek, inkább az állatboncolás volt előtérben. Érett és eredményes munka ezen a téren csak Alexandriában folyt (Herophilosz, Erasisztratosz) A boncolás lényegében arra volt hivatott, hogy illusztrálja az elméletet. Az elméleti feltevések praejudikálása a jelenségek értelmezésekor a legnagyobbaknál is kirívó. Ez a helyzet Arisztotelésznél is, bár ő számos régi szerzőt marasztal el ugyanezért. Ugyanakkor fizikai munkáiban alig van jelentősége az elfogulatlan megfigyelésnek. Logikai és dialektikai fejtegetései mögött háttérbe szorulnak a tapasztalati megfigyelések, melynek anyagát zömében másoktól, illetve régiektől veszi át. Nagy érdeme viszont, hogy pl. a „Meteorológiá"-ban egy sor olyan jelenséget elemez, melyet előtte senki : az ecet, a savó, a vizelet, a véralvadás, a fagyás és égés tulajdonságai. Lloyd a peripatetikus iskola legnagyobb teljesítményének azt tartja, hogy megalkották a módszeres természetkutatás programját. Az utolsó fejezetek az ó-görög minőségileg új, racionális természetszemléletének történelmi, politikai és gazdasági okait vizsgálják. Úgy találja, hogy e fordulat döntő oka a városállamokban, elsősorban Athénben kibontakozott demokratikus közélet. Ez felszabadította az individuális szellemi energiákat, lehetővé vált az értelmes kommunikáció. Az egyre színvonalasabb viták és érvelés eredményezték azután a görög természettudományok fölényét a megelőző ókori kultúrák megfelelő teljesítményeivel szemben. Az igen értékes tanulmány terjedelmes bibliográfiával, bőséges irodalmi hivatkozással és lábjegyzetekkel segíti a témával foglalkozók tájékozódását. Birtalan Győző Lupovici, C.—Chapuis, M.—Chapuis, J.: Claude Bemard et la médecine. Paris, Académie Nationale de Médecine, 1978. 32 p. A Francia Orvostudományi Akadémia Könyvtárának 18. kiállítása 1978. április 25. és május 9. között a múlt század legnagyobb francia fiziológusáról, Claude Bernard-ról emlékezett meg, halálának századik évfordulója alkalmából. A Könyvtár