Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Imhof, A.—Larsen, O.: Sozialgeschichte und Medizin (Rákóczi Katalin) - Lhotsky, A.: Historiographie, Quellenkunde, Wissenschaftsgeschichte (Kapronczay Katalin)

ziója az Orvostörténeti Közleményekben (71—72. köt. [1974], 271—274. p. és a 75—76. köt. [1975], 223—224 p.) már megjelent T. Pajorin Klára tollából, aki a szerző munkásságát és tudományos szemléletének jellemző vonásait is bemutatta nagy vonalakban. Mivel nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, ezért jelen keretek között csak a harmadik kötet írásaival foglalkozunk. A kötet a Historiographie, Quellenkunde, Wissenschaftsgeschichte címet kapta, amely egyúttal a szerkesztést is meghatározta: a címben jelzett három téma szerint csoportosították az írásokat. Nagyobb terjedelmű cikk foglalkozik Aeneas Silvius Bartholomaeus Piccolomini — a későbbi II. Pius pápa — ausztriai tevékenységével és történetírói munkásságával, egy másik pedig a 19. század neves svájci kultúrtörténetírójával, Jacob Burckhardttal. Elméleti jellegű tanulmányaiban feltárja az osztrák történeti kutatások jelen helyzetét, problémáit, több cikkben a középkori történeti műveket, az akkori történetírást, a kutatások eredményeit és irányzatait taglalja. (Über das Anekdotische in spätmittelalterlichen Geschichtswerken Österreichs; Über metrische Einlagen in spätmittelalterlichen Geschichtswerken; Die Wiener Palatina und die Geschichtsforschung unter Sebastian Tengnagel stb.) Kitér olyan részletkérdésekre is, mint a történeti munkák kiadásának kérdései, a nagyközönség elé kerülő kiadványok válogatásának elvei, az ezzel kapcsolatban felmerülő elméleti és gyakorlati nehézségek. Egy fejezetet szentel a szerző az osztrák történettudományi intézet bemutatásának, amely szervezetileg összefogja az Ausztria történetére vonatkozó kutatásokat (Das Institut für österreichische Geschichtsforschung). Két tanulmány egy-egy nevezetes tárgyhoz kapcsolódik, a téma feldolgozása értékes iparművészeti és heraldikai adatokat szolgáltat. (Die Prunkschwerter Kaiser Maximilians I. in Wien und Koppenhagen; Ein Schiefertafel-Polyptychon Kaiser Ferdinands I.) Művelődéstörténeti szempontból jelentős a bécsi püspök, Johannes Fabri könyvtárának bemutatása, aki papi hivatása mellett mint jogász képezte magát. Megkönnyítette Lhotsky feladatát, hogy a könyvtár kötet-katalógusai hozzáférhetően megmaradtak. Ebből megismerhetjük a könyvtár szakrendjét is, ami a következő volt: teológia, történelem, matematika, költészet, nyelvészet, különböző költők és szónokok művei, orvostudomány, végezetül a vegyes — a fenti szakokba nem sorolható — tartalmú munkák. Ami a könyvek szerzőit illeti, nagy számban találhatók a neves humanisták alkotásai, a klasszikusok új kiadásai, a teológiai irodalomban a görög és héber szerzők művei, konkordanciák, kommentárok, a hitviták anyaga, így természetesen sok írás Luthertől is. Lhotsky a legérdekesebb történettudományi anyagból emel ki néhányat. Elég szép számú orvostudományi könyv is helyet kapott Fabri könyvtárában — a katalógusban 100 oldalon keresztül, 1031 numerus currens alatt szerepelnek. Sajnos a műveket illetően semmi felvilágosítást nem kapunk a cikkből. Orvostörténeti vonatkozást egyáltalán nem találunk a kötetben, sőt Magyarország történetével kapcsolatba hozható adat is elenyészően kevés. Kár, hogy a kötetnek nincs önálló mutatója, ami a használatot megkönnyítené. A kiadói leírás szerint a negyedik kötetet zárja a négy kötet összesített név- és tárgymutatója a felhasznált irodalom jegyzékével együtt. Az illusztrációk fekete-fehér fotók. Kapronczay Katalin