Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Albrecht, B. u. G. (Hrsg.): Der Äskulapstab (Rákóczi Katalin)

nard stb.) köthető, tehát erősen életrajzi adalék jellegű. Ezekhez feltétlenül érdemes lett volna — nem is túl nagy fáradsággal — mutatót készíteni. A magyar vonatkozásúak közül hadd emeljük ki Szállási Árpád előadását Szenger Edéről és Gerster Árpádról, e két, Amerikát járt 19. századi magyar orvosról; valamint Spielmann József értékes közleményét Kájoni János (1629—1687) 1944-ben elveszett kéziratos herbáriumáról. Tudjuk, minden kongresszusi kötet igen különböző értékű előadásokat foglal magába, tiszta búzát és ocsút egyaránt tartalmaz. De egészében véve mégiscsak kincsesbánya a kutatók számára, s nagy kár, hogy e bánya aknái, vágatai felderítésére nem készült vázlat, s hiányzanak az irányt mutató lámpások is. Némethy Ferenc Der Äskulapstab. Internationale Àrzteerinnerungen aus fünf Jahrhunderten. Hrsg. Barbara Albrecht, Günter Albrecht. Berlin, Buchverlag Der Morgen, 1978. 591 S. Az orvosi hivatás etikája számtalan megfogalmazást nyert az elmúlt évszázadokban, de tartalma minden időkben az emberiség szolgálatát jelentette. E humanista szolgálat jelképe a kígyósbot, amelynek eredete a mondák világába nyúlik vissza, mégis félreérthetetlenül hirdeti mind a mai napig ezt az örökérvényű igyekezetet. A kígyósbot jelkép foglalja össze e kötetre való orvosi visszaemlékezéseket, amelyek az orvosi működés egy-egy eseményét elevenítik meg, összességükben azonban jellegzetes képet adnak arról a korról, amelyben keletkeztek, és adalékokat szolgáltatnak egy átfogóbb, az egész emberiséget érintő tudományos fejlődési folyamatról, a világ bármely pontján íródtak is. Hangot kap a reneszánsz kor orvosának mérhetetlen hite és küzdelme az élet megtartásáért, az a konfliktus, amely egyrészt a hivatástudat, másrészt a korlátolt lehetőségek és elégtelen tudásban nyilvánult meg, de korunk, a 20. század emberének világraszóló győzelme is, amely az első sikeres szívátültetés pillanatában lángolt fel. E két pillér között felsorakoznak orvosok, sebészek, tudósok, akik beírták nevüket a tudomány lapjaira, valamint a hétköznapok orvos-hősei is, akik egy betegágynál vagy az emberi kiszolgáltatottság legnehezebb éveiben életüket adták humanista elkötelezettségük bizonyítására. A kötet legnagyobb értéke maga a válogatás. Szemléletes képet kaphatunk arról, hogy a 19—20. század szegénysége azonos betegségekben jelentkezett Oroszország, Anglia, Olaszország munkás- és bányásznegyedeiben ; a tudatlanság is egyforma szimptómákat mutat Kínában, ahol vallási fanatizmussal párosul és az Egyesült Államokban, ahol legyőzéséhez ugyanolyan elszántság szükséges, mint Franciaországban, ahol szülészek és gyermekgyógyászok találkoznak vele nap mint nap. Az egészségügy szociológiai vetülete elképesztően nyomorúságos állapotokat tükröz az egész világon. Az orvosi, sebészi hivatás mindenkor állandó készenlétet is jelent, a legnehezebb körülmények között, eszközök és segédletek hiányában is cselekvést igényel, akár a Mont Blanc szikláin, akár a harctéri sebesültek között, ahol életet kell menteni. Indokolt, hogy a válogatásban helyet kapott Marie S. Curie, a rádium felfedezője és H. Dunant, a svájci kereskedő, aki a Vörös Kereszt szervezet megalkotója volt. A könyv másik nagy érdeme az önéletírások személyes, helyenként már-már intim hangja, amely a bonyolult műveleteket vagy tudományos folyamatokat olyan hőfokon képes rögzíteni, hogy egyik-másik szemelvény az elbeszélő próza remekművei