Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Brandenburg, D.: Medizinisches bei Herodot (H. Szende Klára)

között is megállja a helyét. Az érdeklődő kultúr- és orvostörténeti keresztmetszetet kap öt évszázadról érdekes, sőt izgalmas olvasmány formájában. A kötet igényességét bizonyítja a jegyzetapparátus, a szakkifejezések- irodalom- és névjegyzék, valamint a szemelvények előtt a szerzők rövid bemutatása, munkásságuk felvázolása. Rákóczi Katalin Brandenburg, Dietrich: Medizinisches bei Herodot. Eine literaturhistorische Studie zur antike Heilkunde mit 4 Karten und 16 Abbildungen. Berlin, Hessling Verlag, 1976. S. 176. Hérodotosz nevével azonnal asszociáljuk a „történetírás atyja" elnevezést, de nem gondolunk az orvostörténelmi vonatkozású anyagra, mely írásaiban rejlik. Dietrich Brandenburg „Medizinisches bei Herodot" könyvének érdeme, hogy Hérodotosz műveinek nemcsak történelmi, de az orvostörténelem szempontjából fontos és széles skálájú területére is rávilágít. Hérodotosz életének, utazásainak és műveinek ismertetése után, fejezetekre osztva ír az egyiptomi orvosokról, anatómiai elképzeléseikről, a nép egészségi helyzetéről, betegségeikről. ír a művészi prothesisekről, utal az elmebetegségekre. Külön fejezetet szentel a mágikus felfogásoknak, álomfejtésnek, majd részletcsen tárgyalja az egyiptomiak erkölcsét, szokásaikat, evési, ivási törvényeit. Beszél a circumcisióról, kasztrálásról és nem feledkezik meg a mumifikálás, illetve a holtak megőrzésének különböző módjairól sem. Hérodotosz műveit az alexandriai tudósok 9 könyvre osztották. A szerző a II— III—IV. könyvre támaszkodik, mely a perzsák terjeszkedésének idejéről ír Kambyses és Darius alatt, így megfigyelései nemcsak az egyiptomi népről szólnak, hanem a perzsákról, arabokról és skythákról is. Az egyiptomi orvostudomány szétosztott volt, és ennek megfelelően minden orvos egy bizonyos betegséggel foglalkozott. Orvosa volt a fejnek, fognak, gyomornak és a többi belső rész betegségeinek. A hellén Hérodotosznak feltűnt ez a specializálódás, mert ekkor még ilyen nem volt a görögöknél. A felsorolásnál első helyen a „szemorvost" említi, mivel a meleg éghajlat miatt a szembetegségek voltak a legelterjedtebbek. A tudásukról híres egyiptomi orvosokat más országok uralkodói is szívesen látták udvarukban. Hérodotosz érdekes történetet mesél az egyiptomi Amasis fáraó (i. e. 570—526) és Kyros fia Kambyses perzsa király (i. e. 600—559) viszályairól, melynek hátterében a legjobb szemorvos átadásának kérdése állt. Második helyre a „fejek orvosát" sorolja. A régi egyiptomiak is alkalmazták a trepanációt, fejsérüléseknél, de az elmebajoknál is. Az egyiptomi orvosok nagy ügyességét a múmiát állkapcsában talált művész fogpótlások is bizonyítják. A specializálódást a régi perzsáknál is megtaláljuk. Van orvos, aki a szent joggal, van aki törvénnyel, van aki késsel, de van, aki növénnyel gyógyít. Az „ördögűző orvos" a szent joggal, törvénnyel, a chirurgus késsel, a pharmakologus gyógynövénynyel, gyógyszerekkel. Mind a perzsáknál, mind az egyiptomiaknál az orvos elsősorban papi orvos volt, hasonló kaszthoz is tartozott, a chirurgus viszont a kézműiparos, a kisiparos kaszthoz.