Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Szerbák Elek: Halál, temetés és búcsúztatás a XIX. század eleji Magyarországon

legelején: „tegnap előtt... virradatkor, 3 és 4 óra közt meg halálozott, és tegnap dél után hólt teste el is temettetett". Cseh Szombati 1815. február 2-án hunyt el, temetése csak három nap múlva, 5-én történt. Kern bécsi orvosprofesszor teteme 1829. április 18-án, halála után két nappal tétetett sírba, azon dátumon, melyen bécsi katedrájába ülését barátjaival annyiszor megülte. Magyarországon, ahol volt orvos és az mint halottkém is működött, a temetés idejét és módját az állapította meg. 1831-től helytartótanácsi rendelet intézkedik a halál beálltától számított 48 órás határidő előírásáról. A temetés külsőségei meglehetősen különbözőek, de van egyfajta hajlam — állapítja meg Kodály [46] — már Szolóntól kezdve az érzésnyilvánítások, a gyász halkabbá és személytelenebbé tételére. Nem sok sikerrel! Egy angol utazót, Richard Bright-oX, aki a bécsi kongresszus után látogatott hazánkba és végignézett Léva táján egy falusi temetést, éppen az emóciók ragadták meg: „ezen magyarországi egyszerű parasztok kimúlt kedveseiknek emlékezetét a kegyességnek szelíd érzésével egyeztették'''' (Tudományos Gyűjtemény). A 19. század első felére esik néhány, jellegét tekintve karakterisztikus temetés. 1803-ban József nádor feleségéé, a fiatal, gyermekágyi lázban elhalt Alexandra Pavlovnáé. Kriptája most is ott van az ürömi átjárónál. A gothai hercegé, akit tiszti ruhába öltöztetve, koporsó helyett gyolcsba csavarva helyeztek saját parkjában levő nyugvóhelyére; Nelson admirálisé pedig olyan méretű volt, hogy ehhez csak Wellington hercegét (1852) és ChurchilléX (1965) hasonlítják az angol kultúrtörténészek. ShelleyX, miután a speziai öbölben egy csónakkirándulás közben vízbefúlt, Byron a tengerparton máglyán elégettette, s csak szívét helyezték el Rómában Cestius piramisa alatt [76]. A Városliget egyetlen sírhelye is ekkor keletkezett, rajta a felírással : „Fűit". Az életből távozott kissé különc tulajdonosát T. Horváth Jakabnak hívták, s a Curiánál prókátorkodott [49]. Előkelő hely jutott Schraud Ferenc országos főorvosnak, az Angol Tudományos Akadémia lev. tagjának. Miután 1806-ban egy járvány következtében Kismartonban március 18-án meghalt, ott helyben a hercegi kriptában temették el. A már említett Cseh Szombati József orvosdoktor azt a rendelést tette, „hogy tisztességesen, de minden pompa nélkül temessék el, mégis temettetése alkalmatosságával a Fő Rendek, az Universitásbeli karok, a' Városnak minden Vallású, rendű, nemzetű, állapotú lakosai olly nagy sokaságban jelentek meg, hogy ahhoz hasonlót temetési solennitáson ez a' Város ritkán látott". A temetések költségei a nagy társadalmi, vagyoni és szokásbeli különbözőségek miatt széles skálán mozogtak. Ezekről néhány adat is fennmaradt. Itt van pl. az ún. „hullaszekerek'''' bérleti díja. Díszkocsi 6 vagy 4 lóval 17, illetve 11 forint, és még lejjebb, egészen a legolcsóbbig (ezt csupán kórházak vehették igénybe), amiért 24 krajcárt kellett fizetni. A sírásás a koporsó leeresztésével együtt 30 krajcár volt, a hantolásért pedig 2 forintot számíthattak [60]. Egy színvonalasabb temetés tehát mintegy 30 forintba kerülhetett, s hogy hozzávetőleges képünk legyen ennek a kiadásnak a nagyságáról, vegyünk elő néhány összehasonlításra alkalmas számadatot. Pest polgármesterének évi fizetése 600 forintban, ügyészéé és orvosáé 300—300-ban volt megállapítva [35, 70], egy szolga 145-öt kapott. A tanítói illetmény ennél valamivel több [200—300 forint] volt; Petőfi is ennyit keresett, amikor segédszerkesztő volt a Pesti Divatlapnál. Egy tehén többe került mint egy jó közepes temetés. A Tudományos Gyűjtemény évi előfizetése 18 forint volt.