Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Szerbák Elek: Halál, temetés és búcsúztatás a XIX. század eleji Magyarországon

— írja — a városban talált ismeretlen halottak, hogy az ismerősök által megtaláltassanak". Felettük ruháik függnek és egyéb velük talált tárgyaik. A holttestek előtt fel van írva a megtalálási hely, az esetleges egyéb jellemző körülményekkel. Egyébként Párizsban még Napoleon konzulsága alatt szabályozzák a temetések rendjét a sok kilengés elkerülésére. Ettől kezdve a koporsót az utcán nem vihetik az emberek, szekérbe (kocsiba) kell tenni. Három új temetőt is létesítenek, amelyek mindegyikét halottas házzal (castrum doloris) is ellátják. Nyilván valamivel későbben a magyar fővárosban is létrehoztak ilyen intézményeket, de úgy látszik, csak nehezen került sor gyakorlati alkalmazásukra, mert Palugyai 1852-ben erről a kérdésről még mindig így A váci úti temető. L. Rohbock rajza tudósít: „Mi Európa civilizált nagy városaiban tényleg: Budán is, noha névre csak, szintén létezik: értem a halott kémlő kamrát... de, hogy a czélnak megfelelőleg alkalmazásba vétessék is, a jövő kornak maradt fen intézkedése tárgyául" [60]. TEMETÉS A temetéseket az egyházak és a temetkezési vállalkozók, hozzátartozók, szükség esetén hatóságok, kórházak bonyolították le. Zsoldos diétetikája az 1810-es években lelkére köti „a Halottas Embereknek" is, hogy ,,a' melly halottat eltemetnek, bizonyosak legyenek róla, hogy az valósággal megholt ... ". Ahol a halott fekszik, ajtót, ablakot nyitva tartsanak, s nem rossz, ha ecet-, tömjén-, vagy pipafüstöt árasztanak. A temetés idejére nézve több országban ragaszkodtak ahhoz, hogy a halottat még aznap el kell földelni, különösen ott, ahol a klimatikus viszonyok ezt szükségessé tették. Kerekes Sámuelt, a Magyar Kurir szerkesztőjét is hamar eltakarították a század