Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Szerbák Elek: Halál, temetés és búcsúztatás a XIX. század eleji Magyarországon

„Szomorúan jelentjük — írják 1820-ban — Tudós Hazánkfijának, az Orvosság Doctorának, a Pesti Universitásnál a Facultas öregebbikének, Stipsits Károly Ferdinándnak halálát, aki Pesten Martius 25-én 66 esztendős korában e' világból ki mult'\ Hazai orvosaink mellett, még tevékenységüket külföldön kifejtő szakembereinkről is történik említés a hazai lapokban, elhalálozásukkal kapcsolatban. A Hasznos Mulatságok 1829-es évfolyamának 33. számában olvassuk, hogy „Orlay János hazánkfia, valóságos b.t. Tanátsos Orosz birodalomban, és a Richelieu Lyceum Directora Odesszában, ott Mart. 11-én meghalt". Tardy Lajostól értesülünk [79] — ami egyébként magától értetődő —, hogy az orosz sajtóban is szerepelt a gyászeset, az odesszai „Szever

najaPcseIá"-bari egészen bizonyosan. És talán még egy kommunikációs érdekesség: Zoltán József említi egy, a Martinelli tér történetéről szóló monográfiájában, hogy pont ezen a téren állott a 19. század elején a „Frag- und Kundschaftsamt" nevű intézmény, mely áru- és állásközvetítéssel, árverések rendezésével és olyan heti jegyzékek közreadásával foglalkozott, melyen a Pesten elhunytak szerepeltek. TEMETŐK II. József megszüntette a városok közepén létesített s még középkori hagyományokon nyugvó sírkerteket és cintermeket. Sőt szerette volna azt is elérni, hogy a halottakat deszkakoporsók helyett vászonzsákokban temessék el, de ez az utóbbi törekvése a nép ellenállásán megbukott (Sokféle, 1801. VII. p. 44.). Erről Némethy Lajos is említést tesz olyanformán, hogy a templomi kripták is szabályoztattak, és csak azokat engedték működni, amelyekbe a bejárás a szabadból történhetik [56]. A fenti rendelkezésekkel összefüggésben áll, hogy a 18. század utolsó éveiben megnyílt Pest első központi temetője a Váci út, Taksony utca, Lehel út által határolt területen, az ún. Váci úti temető (3. kép). A Kerepesi temető megnyitásáig ez volt Pest legnagyobb és legszebb temetője; itt nyugodott Kitaibel Pál, később Eckstein Ferenc is idekerült. A 19. század első felében a terjeszkedő Pest legtöbb régebbi kisebb temetőjét kijebb helyezték: a Kálvária tér környékén levőt a mai Józsefvárosi pályaudvar helyére 1818ban, majd húsz év múlva ismét tovább a Kőbányai út, Szapáry utca, Simor utca és Villám utca közötti területre, s még mellette egy katonai temető is helyet kapott. A Ferencvárosi temetőt a Hámán Kató tér területére, olyanformán, hogy közelében a görögkeletiek sírkertje is elhelyeztetett. Buda akkori két nagy temetőjének emléke még mindig nem halványodott el. Ezek közül egyik a vízivárosi volt, a János kórház közelében, s miután abban a legszebb síremlék az 1809-es győri csata vesztes parancsnokáé, Alvinczy tábornoké volt, ez emlékmű után Alvinczy-temetőnek is hívták. A másik nagy budai temető az Alkotás, Csörsz, Hegyalja és Avar utcák által határolt területen 1796—1885 között volt használatban : a Tabáni temető. Itt nyugodott Virág Benedek és Döbrentei Gábor, valamint a vezető magyar orvosok közül Lenhossék Mihály Ignác [19]. A campo di santókban, azaz a „szent mezőkben" nem sokkal régebben kezdték felállítani a halottasházakat. Az elsőt Weimarban 1792-ben, hogy megakadályozzák az elsietett elföldelést, s ezzel kiküszöböljék annak a veszélyét, hogy valakit élve eltemessenek [48]. Párizsban a Szajna partján a 19. század első felében már állott a híres Morgue, amelyet ifj. Bene Ferenc 1826-os külföldi útja alkalmából megtekintett. „Itt kitétetnek